Balatonszárszó 2005

Szabó László

MGYT főtitkára

Rohanó napok, sűrű hetek után érkeztem Balatonszárszóra a Magyar Gyermekorvosok Társasága Nagygyűlésére. A kisváros szélén a Csárda utcában találtam a kongresszus színhelyét, a Magyar Református Egyház, Soli Deo Gloria továbbképzési központját. A kapun belül először a teljesen kerek központi épület tűnik az érkező szemébe. Kívülről, belülről, modern, érdekes elrendezésű épület. A nagy előadóterem is félkörben helyezkedik el, ezért 3 vetítő vásznon lehet követni a vetített előadást. Gyors regisztráció, mert abc szerinti várakozó szervezők, és gyors szobafoglalás. Mind a továbbképző központ, mind a pár perces sétára lévő környező szállodai elhelyezések rendkívül elegánsak, szépek, kellemesek, csendesek.

A kongresszus fő mottója a család volt. Simon András grafikus művész „A legszebb közösség” című grafikája volt az emblémája a Nagygyűlésnek, mely egy szál tulipánon belül ábrázolta az összefonódó, összekapaszkodó családot. Minden előadó kapott ebből a grafikából. Nekünk gyermekgyógyászoknak nem is kell mondani, mennyire fontos a gyermek számára a család, mégis egyre jobb volt hallgatni, az egymás után sorjázó előadásokban, hogy a család szerepe meghatározó a gyermekek életében, és az egyes gyermek betegségének vizsgálata és kezelése során a családdal foglalkoznunk kell. Ezt mi, gyakorló gyermekgyógyászok is tudjuk, de a hétköznapok során sokszor erre nem jut időnk. Most jól láttuk, hogy a tüdőgyulladásnak sem elegendő csak az antibiotikum. Lelkünkhöz szólóak voltak az előadások. Nem véletlen, hiszen a kongresszus helyszine akaratlanul is sugallta ezt. Otthon éreztük magunkat a „családban”.

A tudományos program összeállitása is ezt célozta. A „családban” voltunk. „Körbe” ültük az asztalt és figyeltük ahogyan a gyerekek játszanak. Meghallgattuk a „Fiatal Gyermekorvosok Kongresszusának” díjazott előadásait. Örültünk a tartalmas előadásoknak, „gyermekeink” jó teljesítményének, sőt még annak is, hogy „szájaltak” is. A feltett, sok kérdésre válaszoltak, jól védték állításaikat. Jó érzés volt, hogy vannak akik a nyomunkban járnak.

A családi hangulatot fokozta, hogy az asztalt körbe ülve a család minden tagja elmondhatta véleményét. A „család” tagjai mind más-más munkával foglalkoznak, elsődleges ellátással, speciális ellátással, infektológiával, gastroenterológiával, immunológiával, nephrológiával, pszichológiával és így tovább. Az „asztalkörül” ülve – bár sokan vagyunk a nagy családban ezért 3 asztalt kellett körbeülni, 3 szekcióban zajlott a rendezvény – sorban hallgattuk meg egymás speciális munkáit. Ez a szervezők koncepcióját dicséri, hogy a specialisták nem különültek el, külön-külön szekciókban és csak „önmagukat” hallgatták meg, akár ismételten is. A nagy családi összejövetelnek az is a célja, hogy a mindennapok során egymás munkájával nem találkozók is megismerjék a másik munkáját. Ez nagyon jól sikerült. Ugyan az „asztalfőn” ülő ideiglenes családfőnek, a levezető elnökönek, olykor gondot okozott, hogy hogyan vezessék a beszélgetést, mert esetleg kevésbé értettek hozzá, de ez is azt a jó irányt mutatta, hogy a családfőnek nem kell mindig mindenhez a legjobban értenie, még emberibbé tette az összejövetelt. Király Péter Szombathelyről “Nagy tenyerekben kis kezek.. “ című mozgóképes prezentációja és saját szerzeményű dala tovább fokozta a bensőséges hangulatot. Hasonlóan szívhezszóló volt volt Feszt Tímea, transzplantációs coordinator filmje a transzplantált gyermekek balatoni táborozásáról.

Az elvégzett munka elismeréseként kitüntetésekre is sor került. Ebben az évben Gyurkovits Kálmán professzor kapta a Schoepf-Merei Ágoston emlékérmet. Felsorolhatatlanul sok tevékenysége közül, most csak a Gyermekgyógyászat újság alkotásában végzett munkáját emelem ki. Ő is az újság címlapján elhelyezett művészeti alkotások bemutatásával néhány Schoepf-Merei üzenetet közvetített számunkra, előadásában. Vastaps köszöntötte. Bókay János emlékéremmel Sólyom János professzort tüntette ki a vezetőség. Többek között a Gyermekendokrinológiai szekció vezetőjékent végzett munkája elismeréseként. A 20 éves születésnpaját ünneplő Gyermek Immunológiai szekció nevében Maródi László professzor vette át a Társaság köszöntő, kitüntető oklevelét. A Heim Pál emlékérem kitüntettje Major Szilvia, a Gyermek Anaesthesiológiai és Intenzív Terápiás Társaság újságjának szerkesztője, működtetője kapta. A fiatalok közül, az elmúlt egy éves periódusban a legjobb publikációkért Petényi díjban részesült: Dr. Erdős Melinda, Debreceni Egyetem, Gyermek Immunológiai Tanszék, I. helyezés, Dr. Müller Judit és Dr. Hauser Péter Semmelweis Egyetem II. Sz. Gyermekklinika, Budapest orvosai megosztott II. helyezést értek el.

A társasági programok is közvetlenek, bensőségesek voltak. A Wiener-Szász kamarazenekar koncertje az első este fantasztikus élvezetet nyújtott. A másik este a népzenei koncert pattógós, testet melengető volt, s főleg a mindkettőt követő, a „családtagok” aktív részvételét igénylő keringő illetve csárdás. Az étkezés, szerencsére nem volt a fő napirendi pontja a rendezvénynek. Az ebéd és az ünnepi vacsorák, pincer kiszolgálás mellett, a több mint ötszáz fős „családunknak”, kevesebb mint egy óra alatt mindig könnyedén megtörténtek, a moder étteremben és a legrégibb épületben a csárdában, melyről az utca is kapta a nevét. A „családi vacsorák” után pedig a szórakoztató műsorok, mindíg más helyszínen voltak.

Egy „családi” rendezvény mindíg családi események színhelye is. Szeptember 30-án Velkey László professzort köszöntöttük 78. születésnapján, tortával. Egyébként a „családi asztalnál” a „szüleink” is szép számmal jelen voltak. Velkey professzor mellett Schuller Dezső professzor, Cholnoky Péter professzor is aktív részese volt a rendezvényünknek.

A szervezők, a kiszolgálók szinte észrevétlenek voltak. A Bethesda kórház több mint 70 dolgozója volt jelen és szervezte, biztosította a Nagygyűlés zavartalan lebonyolítását. A továbbképző központ dolgozói, pincérei udvariasak, és gyorsak voltak. Azt, hogy szinte „észre sem vettük” őket azt bizonyítja, hogy professzionális módon végezték munkájukat. Nagyon köszönjük nekik.

Köszönjük a szakmai program minőségét az előadóknak, és a tudományos programot összeállító bizottságnak és vezetőjüknek Fekete György professzornak.

Köszönjük a 2005. évi Nagygyűlésünk szervezőinek a Semmelweis Egyetem I-es és II. számú Gyermekklinikáinak és a Magyar Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának a kiválóan megszervezett rendezvényt.

Köszönjük Velkey Györgynek a Bethesda kórház főigazgatójának, hogy házigazdánk volt, mindenre figyelt, mindent biztosított, mindent irányított, miközben úgy látszott mintha csak Ő is meghívott lett volna. Köszönjük Gyuri.

S legvégül köszönjük a Magyar Református Egyháznak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a helyszínt. De igazán nem is ezt köszönöm, hanem a hangulatot, a szellemiséget, amit e hely biztosított és adott nekünk. Szombat délután, a szikrázó napsütésben kifordulva a Soli Deo Gloria udvaráról a Csárda utcába úgy éreztem, magunkkal viszünk valamit, amivel jobbak lettünk. Köszönjük.