Hiperaktivitás és figyelemzavar
Tájékoztató szülők részére
1)
Aminek nem volna szabad
megtörténnie
Kristóf 8 éves,
2. osztályos. Óvodás kora óta észlelhető volt sajátos hirtelen temperamentuma,
hamar kiakadt, nyugtalanná vált. Nem viselte a kudarcot. Öntörvényű volt,
gyakran alkudozott. A játékszabályokat gyakran megszegte, ami számtalan esetben
komoly konfliktusok forrásává vált. Iskolaérettségi vizsgálaton
intellektuálisan érettnek véleményezték, megjegyezték, hogy szabálytartása,
feladattudata gyengébb, szociálisan kissé éretlen. Nyelvi tagozatos normál
iskolába íratták, ez volt a legközelebbi iskola.
Iskolai pályafutása
rémálommá vált szinte az első naptól fogva. Vágott az esze, de ha nem őt
szólították fel, vagy nem az ő füzetét nézték meg először, indulatossá vált,
durcás lett. Képtelen volt a tanítási órákat nyugton végig ülni. Folyton izgett-mozgott, babrált, valamije mindig lepottyant,
kidőlt, vagy éppen a társa holmiját borította le. Állandóan minden mozdulatát
hangosan kommentálta. Minden mellékes eseményt azonnal észrevételezett,
mindenből viccet csinált, imádott showmen
lenni.
Az iskola kezdetben
toleránsnak tűnt, noha jelezték a nehézségeket, de bíztatták a szülőket, hogy
majd csak belerázódik Kiki az iskolás életbe. 1
osztály végén váratlanul érte a családot a gyermekről kapott gyenge
bizonyítvány, s a javaslat, hogy viselkedése, éretlensége miatt ne menjen
felsőbb osztályba. Szülők kérésére folytatta tanulmányait az osztályában.
Következő tanévtől azonban problémák súlyosbodtak. Kiki
nyíltan megtagadta a tanulást, állandóan zavarta a tanítást, provokálta a tanitóját. A tanító egyre eszköztelenebbé vált, míg végül
büntetésből kiküldte az osztályból. Ezután Kiki
szinte már kiprovokálta a büntetést, s szinte az egész napját a folyosón
töltötte, a hivatalsegédnek segítkezve, vagy
kertészkedve.
Kikit
a szülők gyermekpszichiáterhez vitték, kivizsgálás történt, figyelemzavar-hiperaktivitás
igazolódott. Gyógyszeres kezelés mellett kognitív viselkedésterápiában
részesült. A szülők együttműködően, igen kreatívan, lelkesen vettek részt a
szülőtréningen. Mindeközben azonban az osztálytársak szüleinek, a tanítóknak
elfogyott a türelme. Kristófot a tanév közepén szülői kérésre magántanulói
státuszba tették, és kérték a szülőket, hogy másik intézményt keressenek a
gyermekük számára. Kristóf 2 hónapja nem járhat iskolába. Nem akar máshova
menni, csak ebbe az iskolába visszamenni. Minden reggel fogadkozik, hogy jó
lesz, szót fogad. Anyukája GYES-re ment, feladta az
állását. Az apa súlyos beteg, rokkant nyugdíjas, időnként ismerőstől alkalmi
munkát kap. A család egzisztenciálisan igen súlyos helyzetbe került.
Az iskola, az
önkormányzat, az Oktatási Minisztérium, és a TKVSZRB között élénk levelezés
folyik, s egyik hét telik a másik után.
KRISTÓF ISKOLÁBA SZERETNE
JÁRNI!!!!!
Csilla 5 éves,
középső csoportos ovis, de csak 8-tól 10-ig lehet a csoportban kezelhetetlen
agresszivitása, nyugtalansága miatt. Társai nem szívesen játszanak vele.
Gyakran bosszantja a gyerekeket, úgy próbál kapcsolatot teremteni, hogy megzavarja
játékukat, lerombolja a többiek által épített várat, tornyot stb. Nagy
mozgásigénye van, gyakran szaladgálva közlekedik. Önállótlan. Nem tud nyugodtan
étkezni, mert nem tud elég ideig ülni az asztalnál. Szinte soha nem tudták
hosszasabban feladathelyzetben tartani.
Édesanyja GYES
mellett otthoni munkát vállal, ruhákat javít. Egy percre sem hagyhatja Csillát
magára. Mindenhova felmászik, leugrik. Mindenre kíváncsi. Semmivel nem tudja
magát lefoglalni, gyakran segítséggel sem. Nem lehet mesét olvasni neki,
esténként apa fejből mesél neki, azt 3-4 percig képes hallgatni. Mindig mást csinál, mintha nem is hallaná, amit mondanak neki.
Rendkívül nyugtalan
csecsemő volt, anya szinte 2 évig nem aludt. Csilla állandóan sírt, rosszul
evett. Anyuka egy idő után már nem is tudta mivel tudná megnyugtatni. Úgy
érezte, nem tud jó anyja lenni a kislányának, talán nem szereti őt a gyermeke.
Apai nagymama nem is rejtette véka alá lesújtó véleményét, az anyukát okolta a
kislány nyugtalan természetéért. Az anyuka szinte lopva járt a gyermekéért az
óvodába, minden alkalommal történt valami galiba. A szülők úgy érezték,
elveszítették minden kapcsolatukat, elmaradtak a barátaik. Kislányuk
felügyeletét már egyetlen nagyszülő sem vállalta.
Ismerősük ajánlására
fordultak szakemberhez. A kivizsgálást követően figyelemzavar-hiperaktivitás
mellett súlyos beszédértésbeli zavart állapítottak meg. Gyógyszeres kezelés
mellett megfelelő gyógypedagógiai-logopédiai fejlesztésben részesül. A szülők
képzésben, tréningen vettek részt, hozzáállásuk változott, felszabadultabban,
határozottabban, pozitívan igyekeznek szabályozni kislányuk viselkedését.
2)
Mi a hiperaktivitás?
Napjainkban gyakran
hallunk, olvasunk a hiperaktivitás-ról. Sokan a
„rossz gyerek” szinonimájaként használják ezt a jelzőt.
·
Fokozott mozgás igény, mozgás késztetés a normál fejlődés sajátossága kisgyermek
korban.
·
Hiperaktivitás
alatt olyan fokozott, túlzott motoros aktivitást értünk, mely az adott gyermek
fejlettségének nem megfelelő, mindennapi viselkedésének szembetűnő sajátossága.
·
Hiperaktivitás
lehet valamely gyermekpszichiátriai zavar (pl. depresszió, mánia, szorongás,
pszichózis) tünete.
·
A hiperaktivitás
a gyermekkorban induló figyelemzavar-hiperaktivitás
(angolul: Attention Deficit and
Hyperactivity Disorder, röv. ADHD, magyarul Hiperkinetikus
zavar röv. HKZ) egyik fő tünete a figyelemzavar és az
impulzivitás mellett. Hazai nyelvhasználatban gyakran ezeket
a fogalmakat szinonimaként is használják.
A figyelemzavar-hiperaktivitás
valóban létező jellegzetes tünetegyüttes. Olyan
krónikus eltérés, melynek bizonyos tünetei, részjelenségei már 7 éves kor előtt
szembetűnőek. A diagnózis felállításához a
figyelmetlenség, a hiperaktivitás-impulzivitás
tünetei közül kellő számú tünet együttes jelenléte szükséges az elmúlt 6
hónapban. A tünetek jelenléte kifejezett funkciókárosodást (nehézségeket,
konfliktusokat) okoz a gyermek mindennapjaiban az
iskolában, a kortárskapcsolatokban, a családban. A diagnózis fontos pillére, hogy
kizáró kritériumokat is alkalmaz: a tünetek nem magyarázhatók meg valamely más
egészségi állapot, gyógyszerhatás, vagy egyéb gyermekpszichiátriai zavar
tüneteként, következményeként.
Figyelemzavar tünetei:
Hiperaktivitás tünetei:
Impulzivitás tünetei:
A figyelemzavar-hiperaktivitás
hátterének tisztázása napjainkban is folyik. Nagyszámú vizsgálat zajlik szerte
a világban, melyek egyre közelebb visznek a probléma gyökereihez.
Család, iker és adopciós (örökbefogadási) vizsgálatok egyértelműen
alátámasztják a genetikai hajlam
jelentőségét.
Molekuláris genetikai
vizsgálatok a dopamin transzporter
gén sajátosságaira irányították a figyelmet, de specifikus gén (allél) eltérést igazolni mindezidáig nem sikerült.
Ún. morfológiai vizsgálatok (képalkotó eljárások, funkcionális
vizsgálatok) eltérő sajátosságokat találtak a hiperaktivitással
küzdő egyének agyában. Ezek a rendkívül költséges, számos módszertani problémát
felvető vizsgálatok alátámasztják a sajátos fejlődés valószínűségét, azonban
specifikus, minden ilyen problémával küzdő egyénre jellemző eltérést igazolni
nem sikerült.
Neuropszichológiai
kutatások a prefrontális kéreg (homloklebeny elülső része) sajátos
működésére irányították a figyelmet, mely az ún. végrehajtó funkciók
(tervezés, szervezés, gátlás, motoros kivitelezés) gyengeségében, a motivációs
rendszer (késleltetett jutalom) működési zavarában nyilvánul meg.
Számos vizsgálat
felhívja a figyelmet a magzati,
csecsemő-kisdedkori fejlődés jelentőségére. A fejlődést megzavaró tényezők
(pl. magzat fejlődési rendelleneségei,
szülés körüli oxigén hiányos állapot, intenzív ellátást igénylő állapotok,
későbbi idegrendszert érintő betegségek, traumák, stb.) nagymértékben
hozzájárulhatnak a genetikai hajlam megjelenéséhez.
Későbbiekben egyre
nagyobb szerepe van a pszichés,
szociális tényezőknek (család működése, veszteségek, válás, szülők
mentális-fizikai egészsége, kortárskapcsolati nehézségek, iskolai problémák,
konfliktusok, tanulási nehézségek, stb.), melyek jelentősen befolyásolják a
tünetek intenzitását, az általuk okozott funkcióromlás mértékét.
4) Milyen tünetek jellemzőek az ADHD-re ?
Magzati élet
Számos anyuka számol be arról, hogy később hiperaktiv tüneteket mutató gyermeke már méhen belül
rendkívül mozgékony, nyugtalan volt, esetleges másik terhességgel összevetve
markáns sajátosságként jelölik meg.
Csecsemőkor
Az egyénre jellemző
temperamentum bizonyos sajátosságai már újszülött, kora csecsemőkorban
megnyilvánulnak. Az ún. nehéz temperamentumú csecsemők gyakran
sírnak, nehezen megnyugtathatók, hasfájósak, rossz
étvágyúak, szabálytalan bioritmus jellemzi őket. Sok esetben az anya-gyerek
kapcsolat diszharmonikussá válik, az anya eszköztelennek, kudarcosnak érzi
magát a gyermek feltűnő nyugtalansága miatt. A hiperaktív
gyermekek szülei gyakran számolnak be hasonló nehézségekről, ugyanakkor nem
állítható, hogy a csecsemőkori ún. nehéz temperamentum sajátosság a
későbbi hiperaktivitás korai megnyilvánulása lenne.
Gyakori a pszichomotoros fejlődés szokatlan üteme, vagy menete.
Az esetek jelentős részében a mozgás, beszédfejlődés igen gyorsan zajlik, a
gyermek akár már 8 hónaposan szalad, és 9 hónaposan beszél, ügyesen kommunikál.
A járás kezdetétől szinte futva közlekedik, igen ügyesen felmászik a bútorokra.
Állandóan tevékenykedik, mindig akcióban van, sokat és szívesen beszél. Érthető
módon gyakran elbűvöli környezetét.
Máskor a fejlődés a
szokásosnál lassabb ütemben zajlik, vagy szokványos fejlődési sorrendet nem
követi, pl. kimarad a mászás, vagy az ülés.
Előfordulhat a beszédfejlődés késése, furcsasága, de a gyermek ügyesen
kommunikál, megérti környezete jelzéseit. Sokat mozog, mozgása ügyetlen,
diszharmonikus, számtalan apró baleset éri.
Kisdedkor
Néhány esetben
előfordul, hogy a gyermek mozgásos
aktivitása igen feltűnő, és már 2-3 éves korban akadályozza a gyermeket az
elmélyült játékban, a különböző tevékenységekben, akár az étkezésben. Gyakran
számolnak be a szülők gyermekük szokatlan
dacosságáról, nem tudnak vele szót érteni, mindig a saját feje után megy.
Számtalan esetben korlátozásra, fegyelmezésre, várakozásra kifejezett
nyugtalansággal, alkalmanként sírással, veszekedéssel, tiltakozással reagál.
Az esetek többségében
azonban a kisdedkorra egyébként is jellemző fokozott mozgás és beszédkésztetés
miatt a később hiperaktivitás tüneteit mutató
gyerekek akár teljesen problémamentesek
lehetnek.
Óvodáskor
A gyermekek számára
az óvodai élet számtalan kihívást tartogat. A szülők távolléte, új
felnőttekkel, gyerekekkel való kapcsolat kialakítása, a szabályok betartása
nehéz feladat számukra. A figyelemzavarral, hiperaktivitással
küszködő kisgyermek készségeit gyakran meghaladja a társaihoz való
alkalmazkodás, a közös játék, a felnőttekkel való együttműködés, a csoport
helyzet, a feladathelyzet, a felnőtt figyelmén való osztozkodás. Az alkalmazkodás nehézségei már kezdettől
fogva észlelhetők. Gyakran váratlan érzelmi, indulati reakciókat mutathatnak,
mely miatt társaik nem szívesen barátkoznak velük. Játékban nem tudnak
veszíteni, a kudarctól kiakadnak. Konfliktus helyzetben gyakran váratlan
agresszív megnyilvánulásaik lehetnek. Igen mozgékonyak, gyakran akaratlanul
borítanak fel dolgokat, rombolják le társaik által épített játékokat, zavarják
a többieket.
Különösen fokozódhatnak a nehézségek a
nagycsoportban, az iskolára való felkészülés időszakában, amikor a
gyermekeknek már tényleges feladathelyzetben követelményeknek kell megfelelniük.
Ekkor a feladatok jelentős része már kötelező. Ha gyermekük
ilyen helyzeben minduntlan
kicsúszik a feladathelyzetből, félbe hagyja a tevékenységét, fokozottan
nyugtalanná válik, feltűnően izeg-mozog, hintázik a széken, babrál, fecseg,
vagy dacosan szembeszegül a felnőtt kérésének jogosan
merül fel a figyelemzavar-hiperaktivitás gyanúja. A viselkedés szabályozás zavara annál
feltűnőbb, minél nagyobb csoportban próbálnak a gyermekkel együtt dolgozni.
Kisiskolás kor
Az addig akár jól együttműködő, kiegyensúlyozott gyerekek
nem találják helyüket az iskolában. A viszonylag nagy létszámmal működő
osztályokban nagy erőfeszítésükbe kerül folyamatosan 45 percig nyugton ülni,
csendben lenni, betartani a szabályokat, figyelni a tanítóra. Az első hetek
újdonsága hamar megfakul, s ők elkezdik próbálgatni a határaikat, a
szabályokat. Figyelmetlenségük miatt könnyen elveszítik a fonalat, s gyakran
keresik a módját annak, hogyan tudnák magukra irányítani a figyelmet. Egyre
kifejezettebben mutatják hiperaktiv tüneteiket.
Folyton babrálnak, izegnek-mozognak,
beszélgetnek, vagy hangosan kommentálják tevékenységüket. Többnyire vicces,
jópofa gyerekek, akik kezdetben nagy tetszést aratnak társaik körében. Vélt,
vagy valós sérelemre azonnal, gyakran eltúlzott hévvel reagálnak. Ők az igazság
bajnokai akkor is, ha valaki bajba kerül. Társaik között vezető típusú
gyerekek, akik többnyire nem veszik figyelembe mások szempontjait. Állandó
nyüzsgésükkel zavaró lehet jelenlétük az osztályban, szünetekben gyakran keverednek
konfliktusba, vagy csapódnak rossz gyerekekhez, mivel nagyon befolyásolhatóak.
Gyakran okosak, éles eszűek, akik unatkoznak, és unalmukban
válogatott csínyeket követnek el. Máskor a figyelemzavarhoz részképességzavar,
tanulási nehézség társul, mely fokozza a gyermek alkalmatlanság érzését,
diszharmonikus viselkedését.
Sajnálatos módon a gyermekek önértékelése, önbizalma igen
törékeny, az iskolai kudarcok következtében gyorsan sérül, kudarcosnak,
ügyetlennek érzik magukat. Mindez jelentősen csökkenti hajlandóságukat,
motivációjukat a tanulásra, az együttműködésre.
Serdülőkor
A korábban nem
diagnosztizált, figyelemzavarral-hiperaktivitással
küzdő serdülők jelentős hányadában következményes hangulati labilitás, negatív
önértékelés, kifejezett teljesítményszorongás, ellenkező, ún. oppozíciós
magatartászavar, nem ritkán deviáns megnyilvánulási sajátosságokat mutató
viselkedészavar tüneteit észleljük. Az ilyen gondokkal küzdő fiatalok ebben az
életkorban már nem akarnak megfelelni az elvárásoknak, szélsőségesen lázadó
típusú gyerekek, akik gyakran deviáns magatartást mutató csoportokban találnak
elfogadásra. Vakmerő, meggondolatlan, befolyásolható fiatalok, akik gyakran
kísérleteznek illegális szerekkel, jelentős lehet az alkohol, drog kipróbálása
veszélye.
Megfelelő,
eredményes kezelésben részesülő, korábban (időben) diagnosztizált serdülők
esetében számtalan maradványtünet fellelhető, mint a szórakozottság, az
időpontok nehéz betartása, a szervezetlenség érzése, megmagyarázhatatlan belső feszültség,
mozgáskésztetés, extrém sportágak előnyben részesítése, továbbtanulási,
pályaorientációs nehézségek.
Többnyire lázadóbb,
dacos serdülők, akik számára nehézséget jelent megtalálni az utat az önállóság
felé, s a szülők számára nagy kihívást jelent megtalálni a középutat az
elvárások, szabályok és az adott életkornak megfelelő majdnem felnőtt szabadság
között.
A hiperaktív
gyerekeket nevelő szülők, és maguk a gyerekek is számos problémával,
nehézséggel kell, hogy megküzdjenek nap mint nap.
Talán nem túlzó azt állítani, hogy főként hátrányként értékelik a fenti
sajátosságokat. Hiszen egy ilyen gyermek nevelése sokkal több figyelmet,
törődést, gyakran valóban próbára tevő önuralmat, szeretetet igénylő kihívás. Hiperaktív gyereket nevelni olyan, mint hosszú távra
befektetni, mely olyan kis hozammal jár, hogy a mindennapokban szinte észre sem
lehet venni a változást.
Többnyire hátránynak
érezzük, mert gyermekeink méltatlanul sok negatív kritikát kapnak. Mások megbecsüléséért,
tiszteletéért sokkal többet kell tenniük. Gyakran szinte egész gyermekkorukban
azért küzdenek, hogy lemossák magukról a rossz gyerek bélyeget.
Mi felnőttek is
gyakran érezhetjük, hogy szülői alkalmasságból megbuktunk, olyan
visszajelzéseket kapunk, mikor mit teszünk rosszul, hogyan szeretjük rosszul a
gyerekünket.
Ugyanakkor mi vagyunk
az egyetlenek, akik a maguk teljességében ismerjük őket. Tudjuk, hogy a
türelmetlen, néha követelőző, provokatív felszín mögött egy érzékeny, jólelkű,
segítőkész gyermek van, aki szárnyakat kap, ha érdemeit elismerik. Ismerjük
erősségeit, és büszkék vagyunk rá. Nap, mint nap megtapasztaljuk, hogyha egy
feladatot érdekessé teszünk a számára, akkor egy felnőttet is megszégyenítő
kitartással képes együtt dolgozni másokkal. Gyermekünk kreativitása, világra
való nyitottsága, tudásszomja lenyűgöző.
Éles eszű, okos
gyerekek, akiknek nehezükre esik kisgyermekként a szabályok begyakorlása, a
látszólag értelmetlen, unalmas feladatok elvégzése, s akik harsányabban igyekeznek
kibújni ezekből a helyzetekből.
Ha megfelelő
törődésben, feltétel nélküli szeretetben nőhetnek fel, miközben a felnőttek
kitartóan segítik őket a mindennapi szabályok megtanulásában, az önfegyelem, az
önkontroll fejlesztésében akkor felnőtt korukra e tulajdonságaik révén
kimagasló szakmai és magánéleti teljesítményre lesznek képesek.
Sikeres üzletemberek,
élsportolók, eredményes kutatók, tudósok egész sora mutatott hasonló tüneteket
gyermek korában.
A figyelemzavar-hiperaktivitás
jelenléte a családban nagy erőpróba lehet. Gyakran a gyermek sajátosságai más
családtagokban is fellelhetők, valamelyik szülő, nagyszülő, vagy testvér hasonló temperamentumú lehet.
A hasonló nehézségeket
korábban átélt szülő együtt érzőbb lehet gyermekével, mely gyakran a jogosan
elvárható szabályok következetes betartatásában akadályozhatja őt. Máskor éppen
saját gyermekkori élményeik arra késztetik őket, hogy vasfegyelemmel
igyekezzenek elejét venni a későbbi gyötrelmeknek.
A családban a szülők
nevelési attitüdje igen különböző lehet. A határaikat
igen jól feltérképező gyerekek egészen különbözően viszonyulhatnak a család
felnőtt tagjaihoz: ugyanaz a gyermek fantasztikusan együttműködő tud lenni az
egyik, és szinte kezelhetetlenül öntörvényű a másik felnőtt jelenlétében.
Rendkívül ügyesen találják meg a kibúvókat, és ennek érdekében találékonyan
használják a felnőttek ügyetlenségeit.
Sajnos nem ritka,
hogy a gyerekek nevelése körüli bonyodalmak előbb utóbb párkapcsolati
konfliktusokat eredményeznek. Gyakran valamelyik szülő bűnbakká válik.
A mindennapos
problémák tengerében a felnőttek gyakran eszköztelenné válnak, elvesznek a
szinte folyamatos kritizálásban, korlátozásban, büntetésben.
A nehézségekkel küzdő
kisgyermek pedig egyedül marad a problémáival, saját eszközeivel igyekszik
kicsikarni a szülők kizárólagos figyelmét. Ha szabadulni próbál egy számára
kényelmetlen helyzetből, feladatból, akkor helytelen viselkedéssel próbálja
elterelni a figyelmet. Miközben megfedik, azért mert csúnyán beszél, vagy
veszekedik, megfeledkeznek az el nem készített házi feladatról, az el nem
pakolt játékokról.
Gyakori nehézség a
testvérek közötti rivalizálás, feszült, konfliktusos kapcsolat. Ha mindegyik gyermek
a fenti eltéréssel küzd, akkor egymás problémáit mintegy felerősítik.
Akaratlanul zavarják egymást a játékban, bármely tevékenységben, állandóan
versengésre késztetik egymást, nincs egy perc nyugtuk sem egymástól. Gyakoriak
a konfliktusok, melyeket adott esetben nagy indulat, heves reakciók kísérnek.
Ha az egyik gyerek
nyugodtabb vérmérsékletű, az sajnos nem feltétlenül
jelenti azt, hogy egyszerűbb feladat hárul a szülőkre. A kiegyensúlyozottabb
gyerek több pozitív visszajelzést kap, melyet a hiperaktiv
testvér kivételezésként értékelhet. A hiperaktív
gyermek számára nélkülözhetetlen több figyelem, visszajelzés viszont a másik,
nem hiperaktiv gyermek számára lehet bántó, melytől
akár mellőzöttnek érezheti magát.
Gyakori
nehézség a szülők számára, hogy a hiperaktív gyerek
felügyelete próbára tevő feladat, jó fizikum, és türelem, néha kötélidegek
szükségesek hozzá. Ezekkel a gyerekekkel mindig
történik valami, könnyen kerülnek bajba, gyakran éri őket baleset. A szülők sok
esetben folyamatosan szolgálatban vannak. Nem tudják a gyermek felügyeletét
megoldani, nem tudnak időt szánni kapcsolatuk ápolására.
Sok esetben a hiperaktív gyermek szabályozatlan, kirívó viselkedése a
közös családi programokat is élvezhetetlenné teszi. Gyakran nem szívesen fogadják
őket vendégségben. Mind a gyerekek, mind a szülők elszigetelődhetnek, magukra
maradhatnak.
Napjainkban a
gyerekeket körülvevő oktatási rendszer nem tudja megoldani a gyerekek egyéni
szükségleteinek a kielégítését. Az óvodai csoportok, illetve később az iskolai
osztályok magas létszáma, a pedagógus asszisztensek, fejlesztő szakemberek
hiánya eleve megnehezíti a gyermekek számára a szabályok pontos elsajátítását,
mivel az ehhez szükséges személyes figyelem, törődés biztosítása ilyen nagy
létszámú csoportban nem lehetséges. A teljesítmény centrikus, a gyerekek
fejlődési sajátosságait gyakran figyelmen kívül hagyó követelmény rendszer nem
ad időt ezeknek az alapvető készségeknek a begyakorlására. A gyerekek számára
segítséget igényel, hogy megtanulják az órán nyugodtan
kell ülni, nem lehet beszélgetni, enni, ha mondanivalójuk van, akkor
jelentkezniük kell, óra közben nem lehet felállni, WC-re menni, a felnőtt
kérését azonnal teljesíteni kell, szünetben mit, hogyan lehet játszani, baj
esetén kitől, hogyan lehet segítséget kérni, stb.
A kisiskolás korban
feltűnő hiperaktív-impulziv viselkedés sajátosságok,
valamint a figyelmetlenségből adódó nehézségek gyakran teszik próbára a
pedagógusokat. A helytelen viselkedés visszajelzésére gyakran alkalmazzák az
adott tantárgyból adott elégtelen érdemjegyet. A pedagógus eszköztelenné
válását jól tükrözi a beírások, fekete pontok sokasága. A gyermekek zavaró
viselkedésükkel sok esetben kiprovokálják, hogy kizárják őket a tanításból,
hátsó padba, külön ültetik, vagy rosszabb esetben kiküldik őket az osztályból.
A fenti eltérésből
adódó mindennapos nehézségekben a gyerekek nem kapnak segítséget, elvárják
tőlük, hogy fegyelmezetten együttműködően, problémamentesen viselkedjenek,
tanuljanak, de ettől ez még nem fog sikerülni.
A sorozatos negatív
visszajelzések, korlátozások következtében a gyermekek önértékelése, önbizalma
súlyosan sérül, mely további viselkedésben
megmutatkozó zavarokban jelenik meg. A későbbiekben komoly problémát okoz, ha a
gyermek érvényesítési eszközévé válik a bármi áron való ellenkezés, az ún. oppozíciós magatartászavar alakul ki, mely gyakorlatilag
működésképtelenné teszi őt a közösségben.
Tapasztalatunk
szerint mindezek következtében negatív érzelmi, kommunikációs kör alakul ki,
melyben igen komoly konfliktusokkal, kölcsönös indulatokkal lehet számolni. A figyelemzavarral-hiperaktivitással küzdő gyermek
fokozatosan kirekesztődik a közösségből. Kezdetben még igyekszik megfelelni az
elvárásoknak, később azonban ezt feladja, már nem akar helytállni, önmagát
alkalmatlannak tartja, a feladatok elvégzését esetleg nyíltan megtagadja.
Benyomásom szerint a
mai oktatási környezetben minden sajátos nevelési igényű gyerek bajba kerülhet,
legyen a háttérben figyelemzavar-hiperaktivitás,
diszlexia, diszgráfia, diszkalkúlia,
vagy alacsonyabb intellektus, bármely más jellegű speciális nehézség, autisztikus fejlődés, vagy akár kimagasló tehetség,
intellektuális képességek.
A jelenleg érvényben
lévő közoktatási törvény igen korszerű szemlélete előtérbe helyezi az
integráció fogalmát, azt az igényt, hogy a fejlődésükben specifikus
sajátosságokat mutató gyermekek a normál közoktatásban kapják meg helyben a
fejlesztést, az ellátást. Sajnálatos módon azonban ennek a nagy jelentőségű
törvénynek a megvalósításához a legtöbb óvodában, iskolában nem állnak
rendelkezésre a szükséges személyi, tárgyi, eszközbeli feltételek.
A gyermekek
közösségben, családban jelentkező zavaró viselkedési megnyilvánulásai miatt a
szülők elsőként többnyire a területileg illetékes Nevelési Tanácsadók
segítségét kérik. Iskolaérettség, beiskolázási javaslat megítélése céljából sok
esetben az ún. Tanulási Képességeket Vizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs
Bizottság vizsgálatára kerül sor, ahol többnyire gyermekgyógyász, logopédus,
gyógypedagógus, sok esetben gyermekpszichiáter alkotta szakmai team részletes
kivizsgálást követően javaslatot tesz a szükséges
fejlesztésre, oktatási formára. Más esetekben a területi Gyermekideggondozó
keretében kérnek tanácsot. Végül gyakran közvetlenül, máskor előzetes
vizsgálatokat követően konkrét diagnosztikai kéréssel kerülnek a gyerekek
kórházi ellátásba.
Az előzetes ambuláns
problémafelmérést követően indokolt esetben osztályos kivizsgálásra kerül sor.
6 éves kor alatt csak kivételes esetben, kizárólag a szülő, gyám jelenlétében
vesznek fel kisgyermeket.
A kivizsgálás alatt a
különböző helyzetekben mutatott viselkedés megfigyelését, a készségek pontos
felmérését, a figyelmi funkciók feltérképezését, neuropszichológiai
funkciók vizsgálatát értjük. Amennyiben az előzetes információk alapján
indokolt elengedhetetlen az érzékszervi zavarok kizárása, esetleges neurológiai
eltérések, anyagcserezavarok, egyéb gyermekgyógyászati eltérések
feltérképezése. A másodlagosan kialakuló érzelmi, hangulati, gyakran
szorongásos zavarok tisztázása céljából sok esetben pszichológiai kivizsgálásra
is sor kerül.
A vizsgálatok
többnyire játékosak, feladathelyzeteket is magába foglaló, beszélgető
helyzetekben történnek, fájdalommal nem járnak.
A vizsgálatokat
gyermekpszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus, logopédus,
gyermekfoglalkoztató-nővér alkotta szakmai team végzi.
A vizsgálati eredmények birtokában a kezelőorvos a szülőkkel és a gyermekkel
történő konzultációt követően, a szülők beleegyezésével terápiás tervet dolgoz
ki, erre tesz javaslatot. Ennek megvalósításában a területileg illetékes
Nevelési Tanácsadók, Gyermekideggondozók szakmai
felkészültségére támaszkodnak.
A figyelemzavar-hiperaktivitás
diagnózisának felállítása szigorúan felépített, szakmai egyetértésen alapuló
diagnosztikai rendszerek alapján történik. A két leggyakrabban alkalmazott
diagnosztikai kritériumrendszer a DSM-IV-R és a BNO10 egyaránt 3 fő tünetet
különít el. Ezek a figyelemzavar, a hiperaktivitás,
impulzivitás. A DSM-IV-R 3 altípust különít el aszerint, hogy mely tünetek
vannak előtérben: elsősorban figyelmetlen, elsősorban hiperaktív-impulzív
és kombinált altípust. Ez a diagnosztikai rendszer az együttesen fennálló
eltérések jelölésére többszörös diagnózis megjelölésére ad lehetőséget (pl: Figyelemzavar-hiperaktivitás,
Viselkedészavar). A BNO 10 alapján mindhárom fő tünet együttes fennállása
szükséges az „Aktivitás és figyelem zavara” diagnózis felállításához, altípusok
elkülönítésére nem ad lehetőséget. Amennyiben ehhez viselkedészavar társul,
akkor „Hiperkinetikus magatartászavar” diagnózist
állítja fel.
A figyelemzavar-hiperaktivitás
krónikus eltérés, markáns sajátosság, melynek néhány tünete már 7 éves kor
előtt észlelhető.
Mindkét diagnosztikai
rendszer hasonló amennyiben a fő tünetek meglétén túl kizáró kritériumokkal is
dolgozik: azaz a tünetek nem magyarázhatók meg semmilyen egyéb más
egészségügyi, vagy gyermekpszichiátriai eltéréssel, vagy nem hozhatók
összefüggésbe semmilyen szer használatával.
A diagnózis
felállításának másik igen fontos alapfeltétele, hogy a fennálló tünetek
jelentős funkcióromlással, működészavarral járjanak, súlyos problémákat okozva
a mindennapokban, több helyzetben.
10) Társuló
eltérések, másodlagosan kialakuló gyermekpszichiátriai zavarok
A figyelemzavar-hiperakivitás
gyakran más egyéb eltéréssel, betegséggel társul, melyek jelentős mértékben
befolyásolják a hosszútávú kilátásokat.
Gyakran találkozunk
oppozíciós, vagy antiszociális viselkedés sajátosságokkal már kisgyermek
korban. Az oppozíciós magatartásmintázatot mutató gyermekek folyamatosan
harcban állnak a felnőttekkel, nyíltan szembefordulnak az elvárásokkal,
folyamatosan ellenkeznek, öntörvényűek. Az antiszociális viselkedés ezen túl
olyan sajátosságokat jelent, amikor a gyermek nem egyszerűen semmibe veszi a
közösség szabályait, hanem provokálja környezetét, figyelmen kívül hagyja mások
igényeit, jogait, lehetetlenné téve a közös munkát.
A sorozatos,
közösségben szerzett kudarcok, kirekesztettség érzése miatt gyakran alakul ki
következményesen depresszió, szorongásos állapotok. Ezen állapotok tünetei
eltérnek a felnőttkori jellegzetességektől. Leggyakrabban a gyerekek agresszív
megnyilvánulásai, súlyos és gyakori konfliktusai hívják fel a bajra a
figyelmet. Ezek a gyerekek folyamatos készenlétben vannak, hogy megvédjék
magukat, sértődékenyek, ingerlékenyek, nyugtalanok.
Sok esetben ezen
eltérés mellett a gyermek akaratlanul hangokat ad (köhécsel, krákog, kiabál,
vagy szavakat mond), vagy mozdulatokat tesz (pislog, grimaszol, vállát
rángatja, stb.), tikzavarral küzd.
Jelentősen
befolyásolják a prognózist a társuló részképesség-zavarok, tanulási nehézségek,
nyelv-, beszéd-fejlődés eltérései.
A társuló elérések
feltérképezése elengedhetetlen, mivel ezek korrekt ellátása nélkül nem lehet
érdemben javítani a gyerekek életminőségén.
11) Kognitív viselkedés terápia,
felvilágosítás
A hiperkinetikus
zavarral küzdő gyerekek számára a szociális készségek tanulása, a konfliktusok
kezelése, az indulatok kontrollálása, gyakran az akadémiai készségek gyakorlása
is jelentős nehézségekbe ütközik. Amennyiben sikerül megfelelően segítő,
fejlesztő környezetet biztosítani számukra, viselkedésük jelentősen
rendezettebbé, harmonikusabbá válik.
A kognitív viselkedés
terápia során a gyerekek konzekvens, világos elvárásokra támaszkodhatnak,
viselkedésükről folyamatos visszajelzést kapnak. A módszer nagy hangsúlyt
fektet a fejlődésre, lépésről lépésre tanítja a gyermekeket azokra a
készségekre, melyekkel hatékonyan javul önkontrolljuk, épül önértékelésük,
erősödik önbizalmuk.
A helyes viselkedésre
adott konzekvens pozitív megerősítők, valamint a helytelen viselkedést követő
negatív konzekvenciák tudatos alkalmazása nagymértékben elősegíti a kívánt
viselkedés gyakorlását, szokássá való megerősödését.
A terápia fontos
eleme a gyerekek felvilágosítása, önértékelésének, önkontrolljának fejlesztése,
az eredményes kortárskapcsolatokhoz szükséges készségek erősítése.
A terápia csoportos
jellege igen fontos tényező. A gyerekek a helyes viselkedés, az új megküzdő
készségek gyakorlásában folyamatosan visszajelzéseket kapnak, melyek révén
egymással jó értelemben versengő helyzetbe kerülnek, egymásnak mintát adnak,
egyre inkább segítik társaikat a haladásban, a fejlődésben. Megtapasztalják,
hogy képesek együttműködni a felnőttekkel, társaikkal, és kivívni
elismerésüket. A tudatosan alkalmazott pozitív megerősítők segítségével átélt
sikerélmény sok nehézségen segítik át őket, jelentősen fokozza a gyerekek
motivációját a viselkedés korrekciójában.
12) Szülő
tájékoztatása, szülőtréning
A kognitív-viselkedés
terápia során elért eredmények megőrzése, növelése érdekében elengedhetetlen a
szülők bevonása a terápia folyamatába.
A felvilágosítás
során a szülők számára világossá válik, hogy a mindennapokban megjelenő
nehézségek hátterében egy alapvető, markáns nehézség áll. Ez a sajátosság a figyelemzavar-hiperaktivitás. Megtapasztalják, hogy
nincsenek egyedül, gyermekük sajátos működése, viszonyulása egy temperamentum
sajátosság. Olyan szülők, szakemberek körében beszélhetnek gondjaikról, akik
megértik őket, segítségre számíthatnak.
Pontos képet kapnak a
bizonyítottan eredményes kezelési lehetőségekről, ezek alkalmazásának
kérdéseiről.
Olyan kérdéseket is
feltehetnek, melyekről azt gondolják, csak saját helyzetükben jelentenek
problémát. A beszélgetés során megtapasztalják, hogy nehézségeik nem
specifikusak, segítségre számíthatnak szülőtársaik részéről.
A szülőtréning célja,
hogy a szülőket felvértezzük a módszer eszközeivel, abból a célból, hogy a
terápiás munkát képesek legyenek folytatni. A program legfontosabb célja a szülők
nevelési attitűdjének átformálása. A konzekvens szülői környezet, a pozitív és
negatív megerősítők tudatos alkalmazása, a gyerekek fejlődésére, erőfeszítésére
koncentráló attitűd jelentősen javítja a szülő-gyerek kapcsolat minőségét. A
szülők bevonásával a gyerekek új készségei tovább erősíthetők, szokássá
tehetők. Ezáltal viselkedésük tartósan rendezettebbé válik, kapcsolataik
javulnak.
A gyerekek kognitív
viselkedés terápiás programja, illetve a szülőtréning nemcsak a gyerekek, hanem
szüleik, illetve családjuk életminőségét is jelentősen javítja.
A program során,
illetve azt követően a szülők arról számolnak be, hogy jóval több időt töltenek
gyerekeikkel, többet játszanak, s azt együtt töltött idő sokkal kellemesebb,
harmonikusabb számukra.
13) Tanárok tájékoztatása, tanári
tréning
A gyerekek
viselkedési sajátosságai különösen zavaróak lehetnek az oktatásban, az óvodai
csoportban, vagy az osztályteremben. Saját vizsgálataink is alátámasztják azt a
mindennapi tapasztalatunkat, hogy ezen gyerekek
tanítása nagy kihívás a pedagógusok számára. Számtalan esetben nagyszerű,
felkészült pedagógusok segítik a gyerekek fejlődését. Az eltérés ismerete,
illetve a beavatkozás lehetőségeinek alkalmazása azonban esetleges a mai
oktatási rendszerben. Ezért rendkívül fontosnak tarjuk, a konzultációs
lehetőségek biztosítását a pedagógusok számára. Ennek változatos formái
léteznek, mint az egyedi esetkonzultáció, a csoportos tanári tréningek,
akkreditált továbbképzések.
Az egyedi esetkonzultáció során egy adott,
bajba került gyermek szülei, peadagógusai, esetleg az
iskola igazgatója, iskolapszichológus, némely esetben az iskola gyermekvédelmi
felelőse, valamint gyermekpszichiáter vesz részt. Célja a gyermek speciális
szükségleteinek feltérképezése, a tennivalók megbeszélése, közös terápiás
stratégia megalkotása.
Csoportos tanári tréningeken
egy adott terápiás csoportba beválasztott gyermekek pedagógusai vesznek részt.
Jelenleg ez nyitott szülőkonzultáció formájában működik. Nagy előnye, hogy a
gyermek nehézségei miatt gyakran egymásnak feszülő, szülőknek és pedagógusoknak
alkalmuk van a másik szemszögéből látni a problémát, megérteni azt.
Közösen gondolkodnak a gyermek gondjairól, az előrelépés, a megoldás
lehetőségeiről, egyenrangú félként képesek beszélgetni a felmerülő
nehézségekről.
Egyre több akkreditált továbbképzés foglalkozik a
sajátos nevelési igényű (talán helyesebb volna sajátos nevelési szükségletű)
gyerekek oktatási szükségleteivel, így természetesen a hiperaktivitással
is. Ezek egy része stratégiai eszközöket is nyújt, tanít a nehéz helyzetek
kezelésére. A csoportban is alkalmazható világos, konzekvens szabályok
tanítása, a tudatosan alkalmazott pozitív és negatív megerősítők alkalmazása,
az önkontroll készségek gyakorlása, az indulat-, konfliktus-kezelés eszközeinek
ismerete nagy segítséget jelentenek a mindennapi pedagógiai munkában.
Meggyőződésem
azonban, hogy az oktatási rendszer megújítása elengedhetetlen feladat. Az
osztályok túl magas létszáma, a szigorú, a gyerekek fejlődési sajátosságait
figyelmen kívül hagyó követelmény rendszer, az integráció feltételeinek
(anyagi, tárgyi, személyi) hiánya rendkívül nehéz helyzetben sodorja a
gyerekeket és az őket tanító pedagógusokat egyaránt.
14) Gyógyszeres kezelés
lehetőségei
A gyógyszeres kezelés
fontos része a multimodális ellátásnak. Jelentőségét
az adja, hogy lehetőséget biztosít a következményes eltérések megelőzésére.
A hiperaktivitás-figyelemzavar
olyan krónikus, élethosszig tartó eltérés, mely ugyan a fejlődés révén spontán
jelentősen mérséklődhet, jellegében változhat, azonban igen súlyos
gyermekpszichiátriai rizikótényező, számos rendellenesség kialakulásának
esélyét jelentősen megnöveli.
S bár nem oki, hanem
tüneti kezelést nyújt, azaz nem gyógyítja meg a figyelemzavart, hanem
időlegesen segíti a figyelem fókuszálását, javítja annak tartósságát, mégis
számos esetben igen komoly érvek szólnak az alkalmazása mellett:
·
Sürgős segítségre van szükség, a
gyermek helyzete tarthatatlan, mentőövre van szüksége.
·
Figyelemzavara lehetetlenné teszi
fejlesztését, fejlődését, tanulását.
·
A gyermek eltéréséből adódóan súlyosan
alulteljesít, mely másodlagosan jelentős mértékű teljesítményhelyzetben
fellépő szorongást, az iskolai magatartás jellegzetes zavarát idézi elő.
A gyógyszeres kezelés
tekintetében a nemzetközi szakmai protokoll első választásként pszichostimulánsok alkalmazását javasolja. Hazánkban forgalomban lévő pszichostimuláns
készítmény a Ritalin, mely fehér színű tablettánként
10mg methylphendiate-t tartalmaz. Gyorsan felszívódó
hatóanyag, hatása 30-45 perc múlva már észlelhető, egyéni különbségektől
függően 3-5 óra hosszat tart.
Az ADHD-s gyermekek hozzávetőlegesen
¾ -e jól
reagál alkalmazására.
Hatására a gyermekek
(felnőttek) figyelme tartósabban igénybe vehető, feladatokban sokkal
együttműködőbbek, motiválhatóbbak, munkájuk minősége, terjedelme szinte
ugrásszerűen javul. A készítmény hatása elsősorban a figyelemzavar enyhítésében
mutatkozik meg, de gyakran tapasztaljuk a viselkedés következményes
rendeződését is. A hiperaktív gyermek sokkal
tartósabban tud figyelni a szabályokra, elvárásokra, a kommunikációs
helyzeteket pontosabban érti, marad ideje konfliktus helyzetben mérlegelni,
hogyan reagáljon, együttműködőbb, figyelmesebb, könnyebben motiválható.
A készítmény
alkalmazása körültekintést igényel. Minden esetben előzetesen a gyermek
nehézségeinek hátterében lévő eltéréseket fel kell térképezni. A vizsgálati
eredményekre támaszkodva alkotják meg a kezelési stratégiát, melyet a szülőkkel
és a gyermekkel részletesen megbeszélnek.
Bármilyen gyógyszeres
beavatkozást megelőzően elengedhetetlen a gyermek és a szülő tájékoztatása,
felvilágosítása, ezt követően a szülő írásos beleegyezését adja a gyógyszeres
kezelés beállításába.
A Ritalin adagolásakor figyelembe
kell venni a gyerekek egyéni különbségeit. Adagja 0,6-1,2
mg/testsúlykg/nap, 2-3 részletben, étkezést követően.
Lehetőség szerint hosszabb-rövidebb gyógyszer mentes
szüneteket (ún. drug holiday)
iktatunk közbe. A terápiát elsősorban a gyermek iskolában, fejlesztésben
töltött idejére javasoljuk. A készítmény biztonságos, a szokványos,
gyermekgyógyászatban alkalmazott szerekkel mindezidáig váratlan
gyógyszerkölcsönhatás nem alakult ki. Természetesen minden egyéb gyógyszer párhuzamos
alkalmazása előtt indokolt kikérni a kezelőorvos véleményét, illetve fontos
jelezni ennek használatát a gyermek számára elengedhetetlen műtéti beavatkozás
előtt.
Hozzászokás, függőség
kialakulásával az orvosi javaslat korrekt betartása mellett nem kell számolni.
A mellékhatások
átmeneti jellegűek, addig észlelhetőek, míg a készítmény terápiás hatása tart.
Leggyakrabban étvágytalanság, ritkábban hasfájás, fejfájás, émelygés, hányás
fordulhat elő, elvétve találkoznak kiütés megjelenésével, alvászavarral, a
szívfrekvencia fokozódásával, vérnyomás emelkedéssel. Az alkalmazási előírásban
szerepel a testi fejlődés megtorpanása, mely azonban a fenti adagolási javaslat
mellett gyakorlatilag nem fordul elő.
Az esetek kis
részében a gyógyszer kiürülésekor átmeneti 30-40 percig tartó ún. rebound időszak fellépésével lehet számolni, mely a
mozgásos aktivitás fokozódásával, nyugtalansággal járhat. Ennek kiküszöbölésére
a napi adagot több kisebb részletre osztjuk, így a kiürülési időszak
elnyújtható.
A probléma
megoldásában nagy segítséget jelentenének a sok helyen már régóta elérhető ún.
lassan felszívódó formulák.
Gyakran felmerül,
hogy a methyphenidate kezelés hosszú távon fokozza a
későbbi viselkedészavar, veszélyt kereső magatartás, esetleges alkohol, drog abúzus kockázatát. Nemzetközi, ún. multicentrikus,
placebo kontrollált, egészséges konroll csoportot
alkalmazó utánkövetéses vizsgálat alátámasztotta,
hogy az adekvát gyógyszeres kezelés védő hatású a későbbi következményes
gyermekpszichiátriai eltérések kialakulása szempontjából.
A pszichostimuláns
kezelés rendszeres gondozást igényel, melynek kapcsán elengedhetetlen a
gyermekek állapotának követése, az esetleges mellékhatások monitorozása. A
betegek gondozása a területileg illetékes gyermekpszichiátriai, menthálhygiénés gondozóban, vagy a fekvőbeteg osztályok
szakambulanciáján történik.
Az esetek kb.1/4-ben
azonban a gyógyszeres kezelés nem eredményes, máskor elvétve a mellékhatások
jelentkezése miatt nem javasolható a pszichostimuláns
kezelés. Második választásként egy antidepresszáns, a
Melipramin (imipramine)
adható, mely szintén szoros orvosi felügyeletet igényel az esetleges szívre
gyakorolt mellékhatásai miatt. Olyan esetekben, amikor a figyelemzavar mellett
hangulati érintettség észlelhető, vagy éjszakai bevizelés is szerepel a
panaszok között, különösen indokolt lehet alkalmazása.
Használatakor
folyamatos adagolásra van szükség, a kezdő dózistól fokozatosan emelik a
mennyiséget a terápiás dózisig. Elhagyása is fokozatosan történik.
Azokban az
esetekben, amikor a fenti készítmények nem hoznak megfelelő terápiás eredményt,
illetve ha az ADHD mellett a hangulati élet is érintett, vagy jelentős mértékű
szorongásos tünetek, vagy akaratlan mozgások, hangadás (tik) is megfigyelhetők
javasolható a Strattera (atomoxetine)
alkalmazása. Magyarországon már törzskönyvezett készítmény, forgalomba hozatala
folyamatban van, jelenleg még patikai forgalomban nincs. Egyedi importra
beszerezhető. Számos esetben, amikor a kombinált gyógyszeres kezeléssel sem tudtunk
megfelelő segítséget nyújtani, az atomoxetine a
tünetek jelentős mértékű csökkenését eredményezte. Alkalmazása gondozást
igényel a ritkán fellépő esetleges mellékhatások miatt, javasolt a májfunkciók,
EKG félévenkénti ellenőrzése.
A gyermekpszichiátriában
alkalmazott gyógyszeres kezelést minden esetben megelőzi a beteg és a szülők
megfelelő felvilágosítása, gyógyszeres kezeléshez a szülők beleegyezését,
hozzájárulását kérik.
15)
Társuló eltérések kezelése
Az esetek kisebb
részében az ADHD mellett egyéb eltérést is találunk, pl. tanulási nehézségeket,
a beszédfejlődés érintettségét, hangulatzavart, szorongásos tüneteket,
akaratlan mozgásokat, hangadásokat (tik zavar, Tourette
sy), viselkedés különböző nehézségeit stb.
Ezen eltérések párhuzamos
kezelése elengedhetetlen a betegek életminőségének javítása szempontjából. Az
esetek egy részében ez gyógypedagógiai, logopédiai fejlesztést, pszichoterápiát
jelent, számos esetben nem elkerülhető a kombinált gyógyszeres kezelés. Mindez
körültekintő mérlegelést kíván, a beteg, a szülők együttműködése, belegyezése
elengedhetetlen. A betegek gondozása, utánkövetése a
kezelés fontos részét képezi.
16)
Másodlagosan kialakult zavarok
kezelése
Amennyiben a figyelemzavar-hiperaktivitás nem kerül időben diagnosztizálásra,
az eltéréssel, mint igen jelentős rizikótényezővel kell számolni. Kezeletlen
esetben (a multimodális kezelés hiányában) a
gyerekekben igen kifejezett önértékelési zavar, önbizalom hiány, gyakran drámai
depresszív állapot, szorongásos tünetek, változó súlyosságú szociális,
beilleszkedési nehézségek, kortárskapcsolati problémák, viselkedés zavar,
serdülő, fiatal felnőtt korban jellegzetes kockázat kereső magatartás
kialakulásával lehet számolni.
Ezen
következményes eltérések kezelése gyakran indokolt lehet. A halmozódó, egymásra
rakódó pszichés, és egyéb problémák súlyosságuk miatt jelentős szenvedést
okozhatnak a beteg és környezete számára.
17) Prognózis, ADHD felnőttkorban
A figyelemzavar-hiperaktivitás
nem egy múló állapot, hanem markáns temperamentum mintázat, krónikus,
élethosszig fennálló nehézség, sajátos viszonylás. Ez az eltérés a fejlődés
során változó képet mutat. Kisgyermekkorban a hiperaktivitás,
az impulzivitás a legzavaróbb, különösen közösségben jelent kifejezett hátrányt
a gyermekek számára. A figyelemzavar miatt a gyerekek gyakran képességeikhez
mérten alulteljesítenek. A serdülő-, felnőttkor felé a szokványos fejlődés
során a tünetek spontán jelentős fokú regressziót, csökkenést mutatnak.
Kezelés hiányában a
következményes pszichés problémák miatt az ADHD-s
serdülők nagyobb számban hagyják félbe tanulmányaikat, gyakran keverednek
bajba, szegik meg a szabályokat. Közlekedésben, életvezetésben kockázatkereső
magatartás jellemzi őket. Gyakrabban éri őket baleset. Jellegzetesen többször
váltanak partnert, nehezebben találnak munkát, gyakrabban váltanak munkahelyet.
A volt ADHD-s lányok körében gyakoribb a
serdülőkorban vállalt terhesség, illetve terhesség megszakítás.
Felnőtt korban bár
markáns maradvány tünetek meglétével kell számolni, korábbi kezelés hiányában
az egyének életvezetését, személyes életük sikerességét alapvetően
meghatározzák a következményesen kialakult karakter sajátosságok, pszichiátriai
zavarok.
Az eltérés korai
felismerésével van lehetőség a multimodális
kezelésre, mely jelentősen csökkenti a fenti nehézségek kialakulásának
kockázatát.
A gyermekkorban
változó mértékű nehézségeket okozó ADHD-vel
kapcsolatos ismeretek széles körben való ismertetése alapvető jelentőségű a
gyermekek és a jövő felnőtt nemzedék lelki egészségének megőrzése
szempontjából.
18) Az ADHD egész életre
szóló kihívás
A figyelemzavar-hiperaktivitás
mind a gyerekek, mind a szülők számára nagy kihívás. Ez az eltérés, az ebből
adódó sajátosságok bár gyermekkorban gyakran jelentős hátrányt jelentenek,
felnőttkorban kifejezetten előnyösen kamatoztathatók. Az egyének kiemelkedő
kreativitása, újszerű probléma megközelítése, rugalmassága, vezetői intuíciói a
későbbiekben nem ritkán különleges pozíció elérését teszik lehetővé.
Ha a gyerekek
nevelésében közreműködő, együttműködő felnőttek tisztában vannak azzal, hogy
milyen nehézségek állnak a markáns, zavaró viselkedés hátterében, akkor van
lehetőség a nevelői környezet, attitüd átformálásával
olyan helyzetet teremteni, amelyben az egyén a nyilvánvaló hiányosságaival
együtt képessé válik a tanulásra, a fejlődésre.
Rendkívül nagy
hangsúlyt kell fektetni a gyerekek speciális érdeklődésének, tehetségének
gondozására. Az ezekben elért sikerek megvédik a gyerekek önértékelését,
önbecsülését, gyakran önkontrollra, önfegyelemre, kitartásra tanítják őket.