Cikksorozatunk elõzõ részeiben tárgyaltuk, milyen módszerek állnak rendelkezésünkre a szöveti átépülésben, hegesedésben központi szerepet játszó sejttípus, a fibroblastok migrációjának, proliferációjának nyomon követésére.

Az orrmelléküreg-gyulladások orbitalis szövõdményei minden életkorban elõfordulhatnak, de leggyakrabban a gyermek populációt érintik. Progressziójuk súlyos, életveszélyes állapothoz vezethet, mint például a vakság, a sinus cavernosus thrombosis vagy a koponyaûri szövõdmények. Ezért fontos a diagnózis mielõbbi megállapítása és az idõben elkezdett, helyes kezelés. A kórlefolyást döntõen befolyásolja, hogy a gyulladás az orbitaseptum elõtt
vagy mögött helyezkedik el. A postseptalis folyamatok veszélyesebbek, és többségük csak mûtéti úton oldható meg.
A diagnosztikát és a kezelést segíti a Chandler-féle felosztás, amelynek segítségével a betegséget stádiumokba lehet sorolni.
Osztályunk tízéves beteganyagának retrospektív elemzésével szemléltetjük a szövõdményes sinusitisek etiológiáját, tünettanát, diagnosztikáját, valamint a stádium besorolás meghatározását. Ez utóbbi szabja meg a gyógyszeres és mûtéti ellátást.

A szerzõ ismerteti a gyermekkori obstruktív alvási apnoe szindróma tünettanát, kivizsgálásának menetét, valamint a kezelési lehetõségeket. Felhívja a figyelmet a kórkép kezelése kapcsán felmerülõ szövõdményekre és azok elkerülési lehetõségeire.

A nagyothallás korai felismerése és megfelelõ szakorvoshoz (fül-orr-gégész, audiológus) küldése a gyermekorvos fontos feladata. A késve felismert és ezért késõn kezelt halláscsökkenéses gyermek sokkal rosszabb hatásfokkal rehabilitálható, mint korai észlelés esetén. A gyógyítás és a rehabilitáció számos új eszközzel bír, ezek közül is az implantálható hallókészülékek fejlõdése volt a közelmúltban ugrásszerû. E módszerekrõl nyújt összefoglalást jelen közleményben a szerzõ.

A közleményben a szerzõk részletesen ismertetik az egyik leggyakoribb veleszületett fejlõdési rendellenesség, az ajak- és szájpadhasadék komplex diagnosztikáját és kezelését. Kitérnek a kórkép kialakulására, ismertetik az embriológiai és anatómiai hátteret, az epidemiológiát, az intrauterin és postnatalis ellátást. Külön részletezik a mûtéti megoldásokat azok idõzítésével és a többi, nem mûtéti kezeléshez való illesztésével. Kiemelt hangsúlyt kap a hasadékos gyermekek hallás és beszéd-rehabilitációja. A munka a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet több mint 60 éves Hasadék Központjának mintegy 6000 betegen szerzett tapasztalatán alapszik.

A heveny gennyes középfülgyulladás (AOM) a kisgyermekkor egyik leggyakoribb megbetegedése, egyben az antibiotikumok felírásának vezetõ oka. Ellátása, mely nagy megterhelést ró az egészségügyre, a házi gyermekorvosok, a gyermekgyógyászok és a fül-orr-gégészek közös területe. Az AOM komplikációi ritkák, ugyanakkor a súlyos
szövõdmények elkerülése érdekében gyakran kezelik antibiotikummal. A számos mellékhatás, valamint a túlzott antibiotikum használat miatt emelkedõ rezisztens baktériumok száma az eddigi terápiás stratégiák átgondolását indította el és szemléletváltást hozott az AOM kezelésében. Az új terápiás ajánlás bizonyos esetekben megengedi a várakozást és megfigyelést az azonnali antibiotikus kezeléssel szemben, preferálja a fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentõk körkörös adását. Ennek jelentõsége a rendkívüli betegforgalom és a csökkenõ egészségügyi ellátó személyzet számának figyelembevételével méginkább felértékelõdik.
Összefoglalónk célja az AOM és a fülfájós gyermekek ellátásának optimalizálása. A házi gyermekorvos és gyermekgyógyász kollégák felé egy jól használható, nemzetközi ellátási irányelvekkel összhangban álló ellátási algoritmust kívánunk letenni, amely egyaránt segítségükre lehet a súlyos, komplikáció gyanús esetek kiemelésében és a nem súlyos
esetek otthoni ellátásában.

Az 1-es típusú diabetes mellitusszal élõk körében az evészavarok elõfordulása az átlagpopulációhoz képest körülbelül kétszeresére tehetõ. A két betegség komorbiditásával kapcsolatban számos – egyelõre tisztázásra váró – kérdés áll a jelenlegi kutatások fókuszában. A klinikai gyakorlatban az evészavarban szenvedõ, 1-es típusú diabetesszel élõ fiatalok kezelése folyamatos, szoros, multidiszciplináris együttmûködést igénylõ folyamat. A komorbiditás felismerése és az adekvát, komplex terápia haladéktalan megkezdése elengedhetetlen, tekintettel a potenciális, súlyos testi szövõdményekre és a magas mortalitási rizikóra. Közleményünkben áttekintjük az evészavarok és az 1-es típusú diabetes mellitus együttes elõfordulásával kapcsolatos ismereteket.

Célkitûzés. Célul tûztük ki, hogy felmérjük a COVID-19 járvány elsõ hullámának hatását a gyermekkori prezentációs diabeteses ketoacidosis epidemiológiájára.
Módszerek. Kutatásunkba a COVID-19 járvány elsõ hullámának idején az I. Sz. Gyermekklinikán 1-es típusú diabetes mellitusszal frissen diagnosztizált gyermekeket vontuk be. Adatainkat a 2015-19-es évek azonos idõszakával vetettük össze.
Eredmények. A 15 diabeteses gyermek közül a diagnóziskor 7-nél volt jelen ketoacidosis, az elsõ hónapban 4/4, a másodikban 2/5 és a harmadikban 1/6 arányban. A 2015–19-es idõszakhoz viszonyítva magasabb volt a felvételi átlagos HbA1c (12,93% vs. 11,71%).
Következtetések. A megnövekedett prezentációs ketoacidosis incidencia jelzi, hogy fontos a korlátozó felhívások finomítása a korai ellátásra érzékeny kórképek idõben történõ ellátása érdekében.

A perinatalis stroke olyan heterogén neurológiai tüneteket okozó betegség, mely agyi érsérülés következtében az esetek többségében kedvezõtlen neurológiai kimenetellel jár. Incidenciája 1100 élveszületésbõl 1 esetre tehetõ (1:1100), és az akut idõszakban beszélünk perinatalis artériás ischaemiás stroke-ról, cerebralis vénás sinus thrombosisról vagy perinatalis vérzéses stroke-ról. Bár a stroke-os újszülöttek 40%-a késõbb tünetmentesen fejlõdik, a
patológiás neurológiai kimenetelek között elõfordulhat cerebralis paresis, epilepszia, kognitív károsodás, magatartászavar, beszédzavar és/vagy érzékszervi károsodás. A Közép-magyarországi régióban 2007 és 2017 között populációs szintû elemzéssel a perinatalis stroke-kal született újszülöttek incidenciáját, klinikai rizikótényezõit, MR képalkotó
eredményeit és hosszú távú fejlõdésneurológiai kimenetelét vizsgáltuk. Továbbá, az akut perinatalis stroke vizsgálatának menetérõl és terápiájáról irányelvet készítettünk.

Az 5 éves kislányt hónapok óta tartó hasfájást követõen akutan jelentkezõ állapotromlás, hányás miatt, akut has diagnózissal vettük fel osztályunkra. Édesanya elmondása során fény derült arra, hogy a gyermek rágcsálja a haját, mindent a szájába vesz, haját megeszi, emiatt felmerült trichobezoár lehetõsége. A feltételes diagnózisunkat képalkotó eljárásokkal nem sikerült igazolni, narcosisban endoscopiát végeztünk. A trichobezoárt endoszkóppal igazoltuk,
eltávolítása azonban ily módon nem volt kivitelezhetõ, a trichobezoár mérete miatt nyílt feltárást, laparotomiát kellett végezni. A bélelzáródást okozó trichobezoár gyermekkorban ritka kórkép, mégis gondolnunk kell rá a krónikus hasfájás differenciáldiagnosztikájánál. Ezen betegek esetében rendkívül fontos szerepe van a pszichológiai utógondozásnak.

A génpótló terápia új lehetõség a spinalis muscularis atrophiában szenvedõ gyermekek életkilátásainak és életminõségének javítására. Az adenovírusvektorral keringésbe juttatott transzgén által indukált súlyos szisztémás immunreakció esetén a konvencionális szteroid-immunszuppresszió intenzifikálása válhat szükségessé. Cikkünkben annak a génterápián átesett gyermeknek a kórlefolyását ismertetjük, akinél a nagyfokú transzaminázérték-emelkedés miatt elsõként alkalmazott szteroid-lökésterápiával szövõdmény nélkül rendezhetõ volt a májérintettség. Az eset kapcsán utalunk a terápiát követõ második hónapban is lehetséges szervi érintettség fokozott kockázatára és a tartós szoros betegkövetés fontosságára.

Lelencházak a cári orosz birodalomban