Magyar Gyermekorvosok
Társasága

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 2025. január 17-én, életének 82. évében elhunyt dr. Kajtár Pál emeritusz professzor, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinika Onkohematológia Osztályának korábbi vezetője.

A gyermekneurológiai kivizsgálások során gyakran kérünk képalkotó vizsgálatokat. A központi idegrendszer szerkezetéről legpontosabb képet az MR-vizsgálatok nyújtanak. Rovatunk célja, hogy megtanuljuk „nézni és látni” a legérdekesebb koponya- és gerinc-MR-eltéréseket.
Hasznos nézegetést kívánnak a rovatszerkesztők!
Barsi Péter dr. és Fogarasi András dr.

IV. rész: Miért fontos és nem felesleges az iskolai programban adott dTap és MMR II?

Egyre gyakrabban fordulnak az oltások értékében hezitáló szülők mentesítési kéréssel hozzám az iskolai programban esedékes oltások alól. Nem értik meg, hogy nem adhatom ezt meg, sem a dTap, sem az MMR II emlékeztető oltások tekintetében. A dTap esetében egyéni, tartós védelemre van szükség, ezt csak emlékeztető oltással lehet biztosítani, amit a későbbiekben 10 évente ajánlott ismételten megtenni. Az MMR esetében antitesttiter-méréseket oltás alóli mentesítésre felesleges végeztetni, mert kimutatható ellenanyagok esetében is indokolt a második vakcinadózis az évtizedeken át fennmaradó immunmemória érdekében.

Unfortunately in the recent years a growing number of parents wish to get exemptions for their teenage children from immunizations in the school program, as they consider e.g. dTap and MMR II unnecessary and harmful, though both are important. In case of dTap, as it is an inactivated vaccine, only repeated boosters can maintain long lasting protection, with further boosters 10 yearly.
It is not recommended to do titer evaluations for antibodies against the MMR covered infections, as existing antibodies are no contraindications to the second dose, and long lasting immunty can be reached with mimnumn two doses.

Az alábbi szakmai javaslat nem tekinthető a közegészségügyi, járványügyi hatóság által kiadott eljárásrendnek, vagy bármilyen hivatalos szakmai grémium kötelezően betartandó irányelvének. A javaslat csupán a kurrens, bizonyítékokon alapuló nemzetközi szakmai ajánlások összefoglalása, a betegellátás minőségének javítása céljából, melynek követése a betegét ellátó orvos egyéni döntése.

A 37–41. gesztációs hét között született újszülöttek közel 5 százaléka igényel valamilyen szakszerű beavatkozást megszületésekor.
Számos ante- és intrapartum kockázati tényező növeli a megszületést követő beavatkozások szükségességének várható valószínűségét, az anamnézis pontos ismerete elengedhetetlen az újszülött ellátásában résztvevők számára. Ezért a szülészeti és a neonatológiai team közötti kommunikációnak rendkívüli jelentősége van!
Minden szülésnél jelen kell lennie legalább egy, az újszülött újraélesztésében jártas, ebben megfelelően képzett személynek (pl. szülésznő, újszülött ápoló), aki képes az újszülött állapotának megítélésére és stabilizálására, szükség esetén a reszuszcitáció megkezdésére. Fokozott kockázatú várandós szülésénél az újszülöttélesztésben jártas gyermekgyógyász jelenléte is indokolt.
Megszületéskor szárazra törléssel és melegített takaróval gondoskodjunk a lehűlés megakadályozásáról.
Ezt követően egy gyors állapotfelmérés alapján folytatjuk az ellátást.
Az érett, jó állapotú, erőteljesen síró és jó izomtónusú újszülött ellátása során törekedni kell a fiziológiás köldökellátására, születés utáni aranyórában a zavartalan bőrkontaktus biztosítására, szoptatás támogatására, ezzel párhuzamosan a váratlan postnatalis összeomlás (Sudden Unexpected Postnatal Collapse) kockázatának csökkentésére.
Kerüljük a rutinszerű légúti szívást és az Apgar-szondázást, valamint a súlymérés, fürdetés is az aranyórán túli időszakra halasztandó. Aranyórát követően a további kórházi tartózkodás során ideális az újszülött édesanyjával egy kórteremben való elhelyezése, a 24 órás rooming-in rendszer.

Nearly five percent of newborn infants born between the 37th and 41st week of gestation require some kind of specialized intervention at birth.
Several ante- and intrapartum perinatal risk factors increase the probability of necessity of postnatal interventions, therefore, accurate knowledge of the maternal medical history is essential for for all those involved in the care of the newborn. Communication between the obstetrics and neonatology team is therefore of utmost importance.
At least one person skilled in neonatal resuscitation and trained in this (e.g. midwife, neonatal nurse) who is able to assess and stabilize the newborn’s condition and in case it is required to initiate the first steps of resuscitation. In case of high risk of complications, the attendance of a pediatrician who is trained in neonatal resuscitation is required.
At birth, use pre-warmed towels to dry and stimulate the newborn to avoid hypothermia. Care is then continued after a rapid assessment of the baby’s condition. In case the term baby has good muscle tone, well established breathing, delayed umbilical cord clamping could be performed.
During golden hours try to provide skin-to-skin contact, support breastfeeding, and decrease the risk of Sudden Unexpected Postnatal Collapse by properly positioning the baby while having skin-to-skin contact.
It is not recommended to perform routine airway suctioning, and do not use a tube to diagnose esophageal or anal atresia. Weight measurement and bathing also should be postponed until after the golden hour. After the golden hours it is ideal that the newborn and the mother are not separated, and they stay together in the 24-hour rooming-in system.

Célkitűzés: Retrospektív vizsgálatunk egyik célja az invagináció tünettanának és kezelési módjának összehasonlítása volt több nagyobb országos gyermekellátó intézetben. Ezen felül vizsgáltuk a különböző ellátási módok után milyen arányban jelentkezett reinvagináció.
Betegek és módszerek: Az invaginációval kapcsolatos adatokat retrospektíven gyűjtöttük hét országos központ adatbázisából.
A gyűjtemény tartalmazta az invagináció iránydiagnózisával felvett betegek demográfiai adatait, a kórelőzményt a korábbi invaginációkról, a felvételkor észlelt tüneteket, az elvégzett diagnosztikai módszereket, a kezelés módját és az utánkövetés időtartamát. Az adatokat Excel-táblázatokban gyűjtöttük össze, és beágyazott függvényekkel dolgoztuk fel.
Eredmények: Adatkészletünk 491 beteget (328 fiú, 163 lány) tartalmazott 2013 és 2017 között. Az átlagos életkor a tünetek első megjelenésekor 28,9 (0,16–186) hónap volt. A leggyakoribb tünetek a periodikus görcsök (74%), a hányás (36%) és a véres vagy málnazselés széklet voltak (19%). Az előnyben részesített diagnosztikai eljárások a natív hasi röntgen- és az ultrahangvizsgálatok voltak. 427/491 betegnél pneumatikus (70/491) vagy hidrosztatikus (357/491) dezinvaginációt hajtottak végre. Az elsődlegesen választott beavatkozás 83% és 93% közötti sikeraránnyal volt sikeres a vizsgált központokban. 39 betegnél elsődleges terápiás eljárásként műtétet hajtottak végre (34 esetben laparotomiát, 5 esetben laparoszkópiát). 27 betegnél az invagináció spontán megoldódott. A reinvagináció aránya 16,5% volt a hidrosztatikus,
7% a pneumatikus dezinvagináció után és 2,7% a primer műtét után (összességében 13%). Az első 24 órában 36/65 betegnél, 24 és 72 óra között 24/65 betegnél, 72 órán túl 14/65 betegnél észleltek reinvaginációt.
Következtetés: A vizsgált adathalmazban hidrosztatikus dezinvagináció utáni reinvagináció kétszer gyakoribb volt, mint a pneumatikus invagináció után. Azonban a pneumatikusan végzett dezinvaginációk körülbelül ötöde volt a hidrosztatikus beavatkozásoknak, így a statisztikai szórás miatt biztonsággal nem jelenthetjük ki, hogy a pneumatikus dezinvagináció hatékonyabb beavatkozás lenne.

Aim of the Study: To study the demographics of intussusception and to determine which procedure had lower recurrence rate in a nationwide multicentre study.
Methods: Data were collected retrospectively from seven centres’ databases concerning intussusception. Collection included demographic data, medical history concerning previous intussusceptions, signs and symptoms at admission, diagnostics, treatment and follow-up. Data were processed with embedded functions in Excel spreadsheets.
Main results: Our dataset contained 491 pts (328 males, 163 females) between 2013 and 2017. Average age at the time of the first presentation of symptoms was 28.9 (0.16–186) mos. The most common symptoms were periodic cramps (74%), vomiting (36%) and bloody or currant jelly stool (19%). Plain abdominal x-ray and ultrasound were the preferred diagnostic procedures. In 427/491 pts, pneumatic (70/491) or hydrostatic (357/491) reduction were performed. The
primary procedure was successful with a success rate between 83% and 93% in the included centres. In 37 pts, as primary therapeutic procedure, operation was performed (32 laparotomy, 5 laparoscopy). In 27 pts, intussusception solved spontaneously. Recurrence rates were 16.5%, 7% and 2.7% following the hydrostatic or pneumatic reductions and the operations retrospectively (overall 13%). During the first 24 hrs in 36/65 pts, 24 and 72 hrs in 24/65 pts after 72
hrs in 14/65 pts were the recurrences detected.
Conclusions: Our study revealed that the recurrence after hydrostatic reduction was twice higher than after pneumatic reduction. This finding suggests higher effectiveness of pneumatic reduction in the investigated centres.

A vesicoureteralis reflux (VUR) gyakori gyermekkori kórkép, amely során a vizelet visszaáramlik az ureterekbe, súlyossági foktól függően akár a vesék üregrendszerébe is. Fontos alosztálya az intraparenchymalis reflux, amikor a vizelet a veseparenchymát is eléri (1. ábra). A VUR lehet tünetmentes, de hajlamosíthat visszatérő felső húgyúti infekciókra, hosszú távú következménye lehet pedig akár maradandó vesekárosodás is, más néven a refluxnephropathia.

A vizsgálat során a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának beteganyagából a 2019 és 2021 között szonocisztográfiás vizsgálatok során igazolt intraparenchymalis refluxos esetek retrospektív feldolgozását végeztük.

A kontrollvizsgálatok során az érintett betegekben a maradandó vesekárosodás jeleit kerestük.

Vesicoureteral reflux (VUR) is a common childhood condition, characterized by the backflow of urine into the ureters and the renal collecting system. A subtype of VUR is intrarenal reflux, when the urine reaches the renal parenchyma as well. VUR can be asymptomatic, but it can manifest as recurring febrile urinary tract infection, in the long term leading to chronic kidney disease, otherwise known as reflux nephropathy.
The scope of this study was to analyse the data of the patients of Semmelweis Univerity’s Department of Pediatrics diagnosed with intrarenal reflux during the 2019-2021 time period using contrast enhanced voiding urosonography (CEVUS) and determine if follow-up examinations raise the suspicion of chronic kidney disease.

Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a gyermekkori proctitis ulcerosa diagnóziskori jellegzetességeinek és lefolyásának elemzése a betegség kiterjedése alapján.
Betegek és módszerek: A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben 2010-2022 között diagnosztizált colitis ulcerosás gyermekek adatait dolgoztuk fel.
Eredmények: 127 colitis ulcerosás gyermek közül 22 gyermeknél (17%) fordult elő proctitis ulcerosa. Diagnóziskor a proctitises betegek CRP és széklet calprotectin értéke szignifikánsan alacsonyabb; a vas és albumin szint szignifikánsabb magasabb volt. Az aktivitási index a kiterjedtebb betegség esetén volt magasabb. A követés során a relapszusok gyakoriságában nem volt különbség.
Következtetés: Adataink alátámasztják a proctitis ulcerosa enyhébb klinikai megjelenését, azonban a relapszusok gyakorisága nem volt alacsonyabb, ami felhívja a figyelmet, hogy ezen fenotípus esetén is fontos a rendszeres ellenőrzés, illetve a beteg újraértékelése perzisztáló tünetek esetén.

Aims: Our aim was to analyse the characteristics, prognosis of pediatric ulcerative proctitis at diagnosis based on the localisation.
Patients and methods: Patients, diagnosed between 2010-2022 at Heim Pál National Pediatric Institute, with ulcerative colitis were involved.
Results: Twenty-two children from the 127 pediatric patients with ulcerative colitis (17%) were diagnosed with ulcerative proctitis. The CRP, faecal calprotectin level was significantly lower in the ulcerative proctitis group, while the iron, albumin level was significantly higher. The value of the activity index was significantly higher in the extended colitis group. Differences in the relapse rate was not found during the follow-up.
Conclusion: Our data confirm the milder clinical characteristics of ulcerative proctitis; however, the relapse rate was not significantly different between our groups, that highlight the importance of regular medical control, and of reassessment in case of persistent symptoms.

Célkitűzés: A kisgyermekek táplálási zavarának ellátása interdiszciplináris team munkával érhető el.
Betegek, módszer: A Koragyermekkori Evés-alvászavar Ambulancia klinikai módszertanát követő kutatás adataiból szülői válaszokat, valamint egy általunk szerkesztett kérdőívet mutatunk be.
Eredmények: A kutatási mintába 608 eset került bevonásra, 501 kisgyermeknek volt evészavara. Bemeneti szülői kérdőív csomagot 384 kisgyermek szülei töltötték ki, közülük 322-nél volt panasz az evészavar. Gyermekük táplálásáról 134-en gondolták úgy, hogy több mint az alkalmak háromnegyedében jelent problémát gyermekük táplálása (n=296).
A kérdéssor a probléma okának feltárását segíti.
Következtetések: A kérdések összeállításának célja egy jó gyakorlat elindítása és a szakmai összefogás hangsúlyozása.

Treatment of feeding disorders in young children can be achieved through interdisciplinary team work.
Patients, method: From the research data following the clinical methodology of the Early Childhood Eating Disorders Ambulance, we present parental responses and a questionnaire edited by us.
Results: 608 cases were included in the research sample, 501 children had eating disorders. The parents of 384 small children filled out the parent questionnaire package, 322 of them complained of eating disorders. Regarding their child’s feeding, 134 people thought that feeding their child was a problem more than three-quarters of the time (n=296). The series of questions helps to reveal the cause of the problem.
Conclusions: The purpose of compiling the questions is to start a good practice and emphasize professional cooperation.

Probléma: Az egészségtudatosság hiánya egyre gyakoribb probléma mind hazánkban, mind Európában.
Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a szülők példája mennyire befolyásolja gyermekeik sportolási aktivitását.
Módszer: Online kérdőíves vizsgálattal elemeztük fővárosi és agglomerációban élő, alsótagozatos gyermek(ek)kel rendelkező családok sportolási szokásait és más egészségtudatos jellemzőit.
Eredmények: 171 szülo töltötte ki a kérdoívet, átlagéletkoruk 42,8 év volt, 75% fovárosi lakos, 41%-uk nagycsaládos, 56% sportolt rendszeresen. Statisztikai vizsgálataink alapján a szülők és testvérek sportolási tevékenysége pozitívan korrelál a gyermek sportolásával, a szülői támogatás és a szülők magasabb iskolai végzettsége pedig úgyszintén támogatólag hat a gyermekek sportolási szokásaira. Ugyanakkor a lakóhely és a nagycsaládos helyzet nem játszik szerepet a gyermekek sportolási aktivitásában.
Konklúzió: A szülők jellemzően fontosnak tartják a sport és a példamutatás hosszútávú szerepét a gyermeknevelés során.
Mivel kutatásunk mintavétele nem volt reprezentatív, ezért annak eredményeit érdemes lenne egy országos mintán is megvizsgálni.

Problem: Lack of health awareness is an increasingly common problem in Hungary as well as in Europe. In our study, we investigated the influence of parents’ example on their children’s sporting activity.
Method: an online questionnaire survey was used to analyze the sporting habits and other health-conscious characteristics of families with children in primary school from Budapest and its suburbs.
Results: Our statistical analysis showed that the sporting activity of parents and siblings is positively correlated with children’s sporting activity, and that parental support and higher education levels of parents are also supportive of children’s sporting behavior. However, place of residence and family size do not play a role in children’s sporting activity.
Conclusion: Parents tend to value the long-term role of sport and leading by example in raising children. As the sample of our study was not representative, it would be worthwhile to examine the results on a larger national sample.

A gyulladásos bélbetegségek (IBD) számos komorbiditással társulhatnak, melyek közül a thromboemboliás (TE) események egyelőre kevés figyelmet kapnak gyermekkorban. Az IBD-s betegek vénás és artériás TE kockázata fokozott, melynek hátterében a jelen lévő gyulladás és a megváltozott patofiziológiájú sejtes és humorális hemosztázis áll. Gyermekkorban elsősorban mélyvénás thrombosis (MVT) kialakulásával kell számolnunk, mely gyakorisága mind az IBD-s, mind az IBD-ben nem szenvedő gyermekek esetében is jelentősen elmarad a felnőttkor prevalenciájától. Az MVT terápiás és profilaxis protokollja eltér a felnottkori ajánlásoktól IBD miatt kezelt gyermek betegeknél.
A közlemény célja bemutatni a legfrisebb ajánlásokat a MVT kialakulásának megelőzésére felnőtt és gyermekkorban, felhívni a figyelmet a különbségekre a két betegcsoport között, illetve bemutatni a különbséget a nem IBD-vel kezelt MVT-ban szenvedő betegek profilaxisától és terápiájától való különbségekre.

Inflammatory bowel diseases (IBD) can be associated with many comorbidities, among others thromboembolic (TE) events, which receive little attention in childhood. The risk of venous and arterial TE in patients with IBD is increased.
Among underlying causes there are inflammation and altered pathophysiology of cellular and humoral hemostasis. The most frequent TE event in childhood IBD is deep venous thrombosis (DVT). The frequency of DVT in children both with and without IBD is significantly lower than in adults. Management and prophylaxis (PPX) protocols for DVT differ from adult recommendations in pediatric patients treated with IBD. The aim of this publication was to review recent recommendations for the prevention and PPX of DVT in adult and pediatric patients with IBD, and to draw attention to the differences between the management of DVT of patients with and without IBD.

A cikk egy ritka esetről számol be, ahol egy 14 éves lány fültisztító pálcika használata közben súlyos belső fül sérülést szenvedett. A pálcika a dobhártya perforációját, valamint a hallócsontláncolat megszakadását és a kengyel (stapes) luxációját okozta, ami erős szédüléssel, hányással és nagyfokú halláscsökkenéssel járt.
Az eset sürgős műtéti beavatkozást igényelt, mely során helyreállították a hallócsontláncot és zárták a perilymphafistulát.
A műtét után a szédülés megszűnt, és a beteg hallása fokozatosan javult. Az eset rávilágít a fültisztító pálcika helytelen használatának veszélyeire, különösen gyermekeknél.

The article discusses a rare case where a 14-year-old girl suffered severe inner ear injuries from using a cotton swab.
The swab caused a perforation of the eardrum, disruption of the ossicular chain, and luxation of the stapes (a small bone in the ear), leading to severe dizziness, vomiting, and significant hearing loss. The case required urgent surgical intervention, during which the ossicular chain was repaired and a perilymph fistula was sealed. After the surgery, the dizziness subsided, and the patient’s hearing gradually improved. The case highlights the dangers of improper use of cotton swabs for ear cleaning, especially in children.The article discusses a rare case where a 14-year-old girl suffered severe inner ear injuries from using a cotton swab. The swab caused a perforation of the eardrum, disruption of the ossicular chain, and luxation of the stapes (a small bone in the ear), leading to severe dizziness, vomiting, and significant hearing loss. The case required urgent surgical intervention, during which the ossicular chain was repaired and a perilymph fistula was sealed. After the surgery, the dizziness subsided, and the patient’s hearing gradually improved. The case highlights the dangers of improper use of cotton swabs for ear cleaning, especially in children.

Gyermekpszichiátriai gyógyszerek nagyon ritkán EKG-n a QT-szakasz megnyúlását okozhatják, ezáltal ritmuszavarok kialakulásához vezethetnek. Az alábbiakban szeretném bemutatni ennek elofordulását egy ADHD szindrómás gyermek kapcsán.

Pediatric psychiatric medications can very rarely cause prolongation of the QT interval on the EKG, thereby leading to the development of arrhythmias. In my article I present the occurence of this in relation to a child with ADHD syndrome.