| Tartalom |
| Szerző(k): Dr. Gárdos László |
|
|
| Nekrológ. Dr. Veres Gáborra emlékezünk |
Emlékezünk. Nem gyakran fordul elő, hogy az ember egy fiatal, ereje teljében lévő, emberi mértékkel is rövid idő alatt mély nyomot hagyó pályatársra kell, hogy emlékezzen. Nem akárkit veszítettünk, nem akármivel lettünk szegényebbek. Jelzi ezt az is, hogy most egy emlékszámmal tisztelgünk Veres Gábor professzor, barátunk, kollégánk munkája, életpályája, életműve előtt. |
|
| Veres Gábor professzor velünk maradt |
| Szerző(k): Prof. Dr. Arató András |
Veres Gábort 25 éves korában ismertem meg, amikor az I. Sz. Gyermekklinikára került, ahol közel 25 évig dolgozott. Megismerkedésünk elsõ pillanatától nyilvánvaló volt számomra kivételes tehetsége és különleges gondolkodásmódja. Nagyon örültem, amikor klinikánk gasztroenterológiai osztályán mellettem kezdett dolgozni és gyermekgyógyászati szakképesítése megszerzése után ezen a területen folytatta további tanulmányait. |
|
| Megemlékezés Dr. Veres Gábor Professzorról |
| Szerző(k): Dr. Kiss Csongor |
Veres Gábor professzor úr 2018 április 1-én nyert igazgatói kinevezést a Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Intézetébe. Különös dátum. Nagy Károly születésnapja. Húsvét ünnepe, akárcsak 742-ben. 1564-ig az év első napja. Kedves, derűs, tréfálkozó nap. Veres Gábor számára egy álom beteljesülése: felért a saját – mint maga fogalmazta – 8000 méteres csúcsára. |
|
| A Magyar Gyermekkori Gyulladásos Bélbetegségek Regisztere jelentősége és használata a gyakorlatbanThe importance and impact of the Hungarian pediatric inflammatory bowel disease registry (HUPIR) | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): Müller Katalin Eszter dr. |
ÖSSZEFOGLALÁS A Magyar Gyermekkori Gyulladásos Bélbetegségek Regiszterét 2007-ben indította útjára Veres Gábor Professzor Úr. Az azóta töretlenül mûködõ és fejlõdõ, országos lefedettségû, prospektív adatbázis 27 gyermekgasztroenterológiai központ önkéntes munkáján alapul. A regiszterbe az újonnan diagnosztizált gyulladásos bélbetegségben (IBD) szenvedõ gyermekekrõl gyûjtünk információkat, majd a regisztrált betegekrõl évente kérünk követéses
adatokat.
Hazánkban a gyermekkori gyulladásos bélbetegség incidenciája növekszik: 2007-ben 7,1/100 000-rõl 2016-ra 12,1/100 000 fõre emelkedett. A diagnosztikus gyakorlat jelentõsen javult az elmúlt évtizedben. A terápiás gyakorlat is követte a nemzetközi trendeket, Crohn-betegségben a kizárólagos enteralis táplálás vált az elsõdleges indukciós kezeléssé a szteroiddal szemben.
Az évek során több tudományos publikáció, kongresszusi absztrakt született. A regiszter mûködésének ünneplésére született a Gyermek IBD nap, mely fórumot jelent az legújabb IBD-vel kapcsolatos dilemmák, tudományos eredmények megvitatására.
The Hungarian Pediatric Inflammatory Bowel Registry (HUPIR) was launched by Professor Gabor Veres in 2007. Since then this nation-wide, prospective registry (HUPIR) has been functioning and developing. The database is based on the voluntary cooperation of 27 pediatric gastroenterology centers. Newly diagnosed IBD patients are recorded and followed-up yearly.
The incidence has increased from 2007 to 2016: from 7.1/100,000 to 12.1/100,000. The diagnostic practice has improved in the last 10 years. The therapeutic practice has also followed the international recommendations. In Crohn’s disease the exclusive enteral nutrition has become the dominant induction therapy instead of corticosteroid.
Based on the database of HUPIR a number of scientific presentations and publications were reported. As an annual celebration, scientific meetings, the Pediatric IBD Days have been also organized. These meetings have provided opportunity to discuss dilemmas and new scientific results in the field of inflammatory bowel diseases. |
|
| A genetika és a környezet szerepe az IBD kialakulásábanThe role of genetics and environment in the pathogenesis of inflammatory bowel disease | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): Szûcs Dániel dr. |
A gyulladásos bélbetegség (IBD) elsõsorban a gastrointestinalis traktust, de az egész szervezetet érintõ komplex, poligénes megbetegedés. Etiológiájában jelenleg több, mint 240 fogékonysági génlókusz ismert, azonban ezek a kórkép kialakulásának mindösszesen 30%-át magyarázzák. Ez és a keleti globalizálódó országokban, valamint a magas incidenciájú országokba migrálók körében észlelhetõ emelkedõ incidencia egyértelmûvé teszik a környezeti hatásoknak az IBD kialakulásában betöltött szerepét. A hat évesnél fiatalabb gyermekeket érintõ korai kezdetû (VEO)IBD nagyobb valószínûséggel monogénes eredetû, és primer immundeficienciával szövõdhet. Bár ritka kórkép, de ezen betegpopuláció diagnosztizálása és kezelése az átlagosnál is nagyobb kihívást jelent. Inflammatory bowel disease (IBD) is a complex, polygenic disorder of the gastrointestinal tract, usually with systemic involvement. More than 240 susceptibility gene loci are currently known in IBD etiology, but these explain less than 30% of the susceptibility of disease development. This, and the rising incidence in Eastern, „globalized” countries and among those, who migrate to high-incidence countries, make clear the role of environmental impacts in the development of the disease. IBD under 6 years is defined as very early onset (VEO)IBD. Compared to older population, VEO-IBD has a higher likelihood of monogenic etiology or primary immune deficiency in the background. Although VEO-IBD is a rare disease, diagnosing and treating this population is more challenging than older IBD patients. |
|
| Antropometriai vizsgálatok gyulladásos bélbetegségbenAnthropometric examination in IBD | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): Boros Kriszta Katinka dr., Müller Katalin Eszter dr., Veres Gábor dr. |
ÖSSZEFOGLALÁS Gyulladásos bélbetegségben (inflammatory bowel disease, IBD) szenvedõ gyermekeknél gyakran tapasztalható malnutríció, mely a betegség tünetei (hasi fájdalom, étvágytalanság), a belek érintettsége (fehérjevesztő enteropathia, malabszorpció, fokozott tápanyagvesztés), és a krónikus gyulladás (fokozott energiaigény, tápanyagok
eltérõ hasznosulása) miatt alakul ki. A malnutríció felméréséhez és kezeléséhez szükséges a testösszetétel ismerete. Az irodalom alapján IBD-s gyermekekben, különösen Crohn-betegség (Crohn’s disease, CD) esetén csökken a zsírmentes testtömeg (fat free mass, FFM), ezen belül is az izomtömeg az egészséges populációhoz képest. A zsíros testtömeget (fat mass, FM) tekintve az adatok ellentmondásosak. IBD-s betegpopulációban is egyre gyakoribb túlsúly, elhízás. Malnutrition occurs often in patients with inflammatory bowel disease (IBD). It is caused by the symptoms (abdominal pain, loss of appetite), by the intestinal involvement (protein losing enteropathy, malabsorption, increased nutrient loss) and by the chronic inflammation (higher nutrient requirement, altered utilization of nutrients). For the diagnosis and treatment of malnutrition, body composition analysis is required. According to the literature far free mass including muscle mass is lower in paediatric patients with IBD, especially in patients with Crohn’s disease. Data about fat mass are controversial, however, more and more patients with overweight and obesity can be observed. |
|
| Az IBD korszerû diagnosztikája és terápiájaUpdates in pediatric IBD: diagnosis and therapy | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): Cseh Áron dr. |
ÖSSZEFOGLALÁS A gyulladásos bélbetegség a szervezet multifaktoriális, immunológiai eredetû krónikus gyulladásos folyamata, mely a fibrózis létrejöttével a bélfal súlyos, egy idõ után visszafordíthatalan károsodásához vezet. A betegség kialakulásának megértésében fontos lehet a korai kezdetû formákra jellemzõ monogénes betegségek azonosítása, valamint a bélfalkárosító fibrózis folyamatának megértése. Mindemellett a növekvõ gyakoriságban ugyanolyan fontos a
környezeti hatások szerepe, így a táplálkozás szerepének a pontos helyretétele is elengedhetetlen lenne. A kezelésben már eredményesen használjuk, de hátterét nem ismerjük az enteralis táplálásnak és újabban a Crohn exkluzív diétának.
A konzervatív kezelés csúcsát ma a biológiai terápiás szerek jelentik, ezeknél újabb vegyületcsoport a kis molekulasúlyú gátlószereké, amelyek mellett számos immunszuppresszív kezeléssel próbálkoznak, mint lehetséges jövõbeni terápiás célponttal. Inflammatory bowel disease is a multifactorial chronic autoinflammatory process, which leads to severe, irreversible damage to the intestinal wall due to fibrosis. In understanding the development of the disease, it may be important to identify the monogenic diseases in the background of early-onset forms and to understand the process of fibrosis.
However, the role of environmental factors must be equally important in the increasing frequency, so accurate description of the role of nutrition would be essential to clear the pathomechanism. Nutritional therapy is already used successfully in treatment, but the background of enteral nutrition and more recently the Crohn’s exclusive diet is unknown. The culmination of conservative treatment today is the biological therapeutic agents, another group of compounds are small molecule inhibitors, in addition a number of immunosuppressive therapies are being attempted
as potential future therapeutic targets. |
|
| Immunmoduláns kezelés gyermekkori gyulladásos bélbetegségbenImmunomodulatory therapy in pediatric inflammatory bowel disease | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): Tárnok András dr. |
ÖSSZEFOGLALÁS Az immunmoduláns szerek (metotrexát és a tiopurinok: azatioprin és 6-merkaptopurin) kulcsfontosságúak a gyulladásos bélbetegség fenntartó kezelésében. Korai bevezetésüket a betegség felnõttkorihoz képest agresszívabb lefolyása és rosszabb prognózisa indokolja. A tiopurin-metiltranszferáz enzim aktivitása egyénenként jelentõsen különbözhet, ezért tiopurin kezelés elõtt ennek meghatározása javasolt. Túlzott aktivitás csekély klinikai hatás
mellett hepatotoxicitást, alacsony aktivitás pedig standard tiopurin dózis mellett mieloszuppressziót okozhat. Mind tiopurin, mind metotrexát kezelés során rendszeres monitorizálás szükséges. A mellékhatást okozó toxikus és a hatásos aktív metabolitok mérésén alapuló egyénre szabott kezelés a remisszió tartósságát és a szövõdmények megelõzését
segíti elõ. Immunomodulators (methotrexate and thiopurines: azathioprine and 6-mercaptopurine) play a key role in maintenance treatment of inflammatory bowel disease. Disease course is more aggressive and prognosis is worse in pediatric onset inflammatory bowel disease when compared to adult onset, therefore early introduction of immunomodulators are required. Thiopurine methyltransferase enzyme activity shows high interindividual variability, therefore testing of its activity is recommended prior to treatment. High activity results in hepatotoxicity with poor
clinical effect, whereas low activity might lead to myelosuppression when given at standard dose. Close monitoring is required during both thiopurine and methotrexate therapy. Personalized treatment based on measurements of both active and toxic metabolites can help achieving sustained remission and preventing complications. |
|
| Gyermekkori akut, súlyos colitis ulcerosa aktualitásai (2018. ECCO-ESPGHAN ajánlás alapján)Actualities of acute severe colitis (ASC) in childhood | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): Vass Noémi dr. |
ÖSSZEFOGLALÁS Az akut, súlyos colitis (ASC) a gyermekkori sürgõsségi gasztroenterológiai kórképek egyike. Fontos ezen kórképben szenvedõ betegek szoros követése, az idõben megkezdett megfelelõ gyógyszeres és sebészi kezelés jelentõsen javíthatja a betegség kimenetelét, csökkentheti a morbiditást, illetve a mortalitást. Jelen összefoglaló közleményben
a legutóbbi, 2018-as ECCO-ESPGHAN ajánlást részletezzük, mely az irodalmi adatok szisztematikus áttekintésén és a szakértõk konszenzusán alapuló gyakorlati teendõk és részletes ajánlások segítségével egységesítette a gyermekkori ASC terápiáját. Az utolsó (2011-es) ajánlás számos témakörét módosították, melyek alapját a felnõtteknél publikált ajánlások adták.
Módszer: Ezen iránymutatások az Európai Crohn Colitis Társaság (ECCO) és az Európai Gyermek-gasztroenterológiai Társaság (ESPGHAN) közös együttmûködésével jöttek létre. Az elõre összeállított kérdésekkel különbözõ munkacsoportok foglalkoztak. A kérdésekrõl folyamatos egyeztetéseket követõen szavaztak az ECCO nemzetközi munkacsoportjának képviselõi, illetve az ESPGHAN Portói Munkacsoportjának tagjai. Az útmutató létrejöttében fontos szerepet vállalt
kollégánk és gyermek-gasztroenterológiai társaságunk vezetõje Veres Gábor professzor úr is.
Megbeszélés: A létrejött útmutató az eredmények optimalizálása érdekében egységesíti a gyermekkori ASC kezelését. Acute severe colitis (ASC) is one of the few emergencies in pediatric gastroenterology. Tight monitoring and timely medical and surgical interventions may improve outcomes and minimize morbidity and mortality. We aimed to standardize daily treatment of ASC in children through detailed recommendations and practice points which are based on a systematic review of the literature and consensus of experts.
Methods: These guidelines are a joint effort of the European Crohn’s and Colitis Organization (ECCO) and the European Society of Paediatric Gastroenterology, Hepatology and Nutrition (ESPGHAN). An iterative consensus process was followed by voting of the national representatives of ECCO and all members of the Paediatric Inflammatory Bowel Disease (IBD) Porto group of ESPGHAN. Our college, Professor Gabor Veres, the leader of the Pediatric Gastroenterological Society, had enormous contribution in the preparation of this guideline.
Discussion: These guidelines standardize the management of ASC in children in an attempt to optimize outcomes of this intensive clinical scenario. |
|
| A gyermekkori Crohn-betegség prognosztikai tényezõinek vizsgálataPrognostic factors in pediatric Crohn’s disease | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): Béres Nóra Judit dr., Szigetvári Zsófia, Arató András dr., Cseh Áron dr., Müller Katalin Eszter dr., Dezsõfi Antal dr., †Veres Gábor dr. |
ÖSSZEFOGLALÁS Bevezetés: A Crohn-betegség lefolyása sokféle lehet, az enyhétõl a súlyos, hétköznapi életvezetést ellehetetlenítõ, szövõdményes formákig. Szükséges lenne azon tényezõk ismerete, melyek segíthetik a rossz prognózisú betegek azonosítását, akiknél szorosabb követés és agresszívebb kezelés javasolt, a várható enyhe lefolyású betegekkel szemben.
Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban klinikánkon diagnosztizált és gondozott 136 Crohn-beteg adatait dolgoztuk fel, az irodalomból ismert prognosztikai tényezõket vetettük össze a betegség lefolyással.
Eredmény: A diagnózis felállításakor emelkedett CRP-szint (p<0,03; RR: 0,61), az induló teljes test ODM –2 SD alatti érték (p<0,03; OR: 8,6), a lumbalis gerinc ODM –1 SD alatt (p<0,0001; OR: 6,2), a diagnózis felállításakor végzett endoszkópia során látott mély vastagbélfekély (p<0,001; OR: 6,2), illetve az exkluzív enteralis táplálás (EEN) hiánya (p<0,02; OR: 2,6) is prognosztikai tényezõnek bizonyult késõbbi biológiai terápia szükségességére. A késõbbi
bélreszekcióra hajlamosító tényezõnek találtuk a diagnózis pillanatában emelkedett CRP-szintet (p<0,05; OR: 3,5), illetve a betegség során valaha elõforduló perianalis fistula jelenlétét (p<0,002; OR: 5,9). Egy éven belüli szteroidigényre hajlamosít a diagnóziskor fennálló extraintestinalis manifesztáció (EIM) (p<0,03; OR: 3,1), illetve a követési idõ alatt
elõforduló perianalis fistula (p<0,04; OR: 3,2).
Összefoglalva, vizsgálatunk alapján azon betegek szorosabb követése indokolt, akik az alábbi rizikófaktorokat hordozzák:
csökkent kezdeti csontsûrûség, mély vastagbélfekély, EEN indukciós terápia hiánya, magas induló CRP-szint, a betegség során megjelenõ perianalis fistula, kezdeti EIM. Long-term remission is the ultimate goal in the treatment of pediatric Crohn’s disease to avoid complications, growth failure and malignancies. Our aim was to clarify prognostic factors for unfavourable disease outcome, to select those patients who need closer follow up and earlier therapy modification. In our retrospective study 136 children were enrolled, the avarage follow-up period was 3.6 years. Unfavourable outcome was defined by the need of biologic treatment and surgery during the follow-up period, or need for steroid treatment in the 1st year after induction therapy.
In our patients predictive factors for poor disease outcome were elevated C-reactive protein level, decreased bone-density, presence of deep ulcerations in the colon, or presence of extraintestinal manifestation at the diagnosis, and the lack of exlusive enteral nutrition. The presence of these factors for unfavourable disease outcome warrant the identification of risk patients for close follow up and optimal therapy. |
|
| Az ESPGHAN 2020-as coeliakia irányelveinek gyakorlati alkalmazása – ki, mikor és hogyan állítson fel biopszia nélküli coeliakia diagnózist?Implementation of the ESPGHAN 2020 guidelines for diagnosing coeliac disease - who should make
the diagnosis and when? | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): Korponay-Szabó Ilma dr. |
ÖSSZEFOGLALÁS A coeliakiát biopszia nélkül biztonsággal diagnosztizálni lehet azoknál a gyermekeknél, akiknek megfelelõ minõségû teszttel mért transzglutamináz-2-ellenes IgA értéke az adott tesztnél normális felsõ határának tízszeresét eléri vagy meghaladja (10 x upper limit of normal), továbbá egy második vérminta endomízium antitest IgA vizsgálata pozitív. Akiknél ezek a feltételek nem teljesülnek, a coeliakia diagnózist a pozitív antitest eredmények után szövettani vizsgálattal kell igazolni. A coeliakia diagnózis felállítása – biopsziával vagy anélkül – továbbra is a szakellátás, gyermek-gasztroenterológus feladata. The no-biopsy approach for diagnosing coeliac disease is confirmed to be safe in children with high
transglutaminase-specific IgA (TGA-IgA) values ?10 times the upper limit of normal with accurate, appropriate tests and positive endomysial antibodies (EMA-IgA) in a second serum sample. When these conditions are not met, small intestinal biopsy is still mandatory for making the diagnosis of coeliac disease. According to the most recent ESPGHAN guidelines, the paediatric gastroenterologist should remain the key person in evaluating TGA-IgA positive initial results
and performing the confirmatory investigations. |
|
| A Hirschsprung-kórról napjainkbanAbout Hirschsprung disease in our days | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): Csoszánszki Noémi dr. |
ÖSSZEFOGLALÁS A Hirschsprung-kór az egyik leggyakoribb anatómiai rendellenességgel járó székletürítési problémához vezetõ betegség. Tünetei olykor már újszülöttkortól egyértelmûek, de olykor aspecifikus panaszok hátterében csak késõbbi életkorokban merül fel fennállásának gyanúja. A diagnosztikát segítheti a fizikális vizsgálati lelet, natív hasi röntgen, elõkészítés nélküli irrigoszkópiás vizsgálat, manometria, de a legmeghatározóbb a muscularis mucosae-t is
tartalmazó sebészeti biopsziás vizsgálat szövettani feldolgozása, a ganglionok hiányának kimutatásával. A kórállapot lefolyásának egyik legmeghatározóbb összetevõje az aganglionaris bélszakasz kiterjedése. A kór kezelése döntõen az aganglionaris szakasz mûtéti eltávolításából áll. A legjobb gyógyhajlamot a korai diagnózisú és adekvát kezelésben részesülõ betegeknél látjuk. A beteg hosszútávú életminõségét leginkább az határozza meg, hogy a mûtét után mutatkozik-
e székrekedési hajlama, illetve kontinenciája fennmarad-e, mely problémák viszonylag gyakorta jelentkeznek még technikailag sikeres operáción átesõ betegeknél is, ami alapján legtöbb esetben tartós gondozást, kezelést igényelnek.
A kórállapot fontos része az akut súlyos lefolyású bélgyulladások kialakulására való hajlam, mely a mûtéti beavatkozással sem szûnik meg, ezért Hirschsprung-betegség diagnózisát, még sikeres mûtét után is fontos anamnesztikus adatként kell értékeljük. Hirschsprung disease is one of the most common problem which is anatomicaly determinated and cause problem in the bowel movement and defecation. Sometimes the signs of the disease is already specific since infancy, but sometimes, when the patients symptoms are mild,the doctors think about the presentation of the disease only in older age.
Sometimes the physical finding, X-ray, irrhigoscopy and manometry can suggest the correct diagnosis, but it is based on the the hystological result with aganglionosis from the surgical bioptatum of the large bowel. In the prognosis is one of the most relevant factor is the extension of the aganglionotic part of the bowel. The therapy of the disease is usualy based ont the surgical resection of the involved bowel. We can detect the best healing result at patients with early
diagnosis and adequat therapy.The patients long-term quality of life is usually determined by wether constipation and soiling occurs after the resection surgery. These problems are very common even after a technically successful operation. which cause that these patients usually require a long-term aftercare. An important part of the disease is that patients with this illnes has an elevated predisposition to severe acut enterocolitis, which subsits even after a successful
surgery. |
|
| Az akut hasmenés korszerû ellátásaState of the art treatment of acute diarrhoea | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): Karoliny Anna dr. |
ÖSSZEFOGLALÁS Az akut hasmenés gyermekkorban igen gyakori probléma. Legtöbbször nem okoz súlyos betegséget: a tünetek alakulását az életkor, az etiológia és a kísérõ betegségek fennállása határozza meg. Súlyos dehidráció esetén kórházi ellátásra lehet szükség. A kezelés legfontosabb eleme a rehidráció, mely történhet oralisan, nasogastricus szondán át vagy parenterálisan. Az etiológia tisztázására többnyire nem kerül sor: többnyire virális eredetû, antibiotikum adása csak bizonyos esetekben (salmonellosis egyes esetei, Campylobacter fertõzés, shigellosis) indokolt. A prevenció legfontosabb eleme a higiénés intézkedések betartása (kézmosás, az élelmiszerek megfelelõ kezelése). A rotavírus elleni vakcinációnak köszönhetõen csökken az esetszám és a súlyos fertõzések kialakulása különösen a veszélyeztetett
életkorban. Acute diarrhoea is a commonly occurring problem in children. Most of the times it does not lead to severe illness: the progress of symptoms is determined by the age, aetiology and comorbidities. Clarifying aetiology is usually not even necessary. However, cases with severe dehydration may require hospital admission. The key part of treatment is rehydration, which can be oral, through NG tube, or parenteral. It is typically caused by viral infections, so antibiotics are only indicated in selected cases (e.g. salmonellosis, campylobacteriosis, and shigellosis). Maintaining proper
hygiene (hand washing, food handling) is in the centre of prevention. Thanks to the vaccination against rotavirus, the number of cases and severe infections in the at-risk age group are decreasing. |
|
| Clostridioides difficile infekció diagnosztikája és kezelése gyermekkori gyulladásos bélbetegségbenDiagnosis and treatment of Clostridioides difficile infection in pediatric inflammatory bowel disease | | EnglishMagyar |
| Szerző(k): Nemes Éva dr. |
ÖSSZEFOGLALÁS A Clostridioides difficile fertõzés (CDI) epidemiológiájának közelmúltbeli változásai között szerepel a kórokozóval összefüggõ betegség elõfordulásának megnövekedése gyulladásos bélbetegségben (IBD) szenvedõ gyermekeknél.
A klinikai kép változatos, a tünetmentes hordozó státusztól kezdve a különbözõ súlyosságú hasmenésen át egészen az életveszélyes vastagbélgyulladásig terjed. A CDI diagnosztizálása továbbra is kihívást jelent, az IBD fellángolást és a CDI-t nehéz megkülönböztetni egymástól. Jelenleg nincsenek irányelvek a CDI specifikus kezelésére gyermekkori IBD-ben. Az összefoglaló célja, hogy a rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján megvitassa a CDI diagnózisát
és kezelését a klinikusok számára. Recent changes in the epidemiology of Clostridioides difficile infection (CDI) include an increase in the incidence of Clostridioides difficile associated disease (CDAD) in pediatric patients with inflammatory bowel disease (IBD). The clinical picture is diverse and ranges from asymptomatic carrier status through various degrees of diarrhea to life threatening colitis. The diagnosis of CDI is still challenging and IBD exacerbation and CDAD can be difficult to distinguish from each other. There are no current guidelines on the management of CDI in IBD specific for pediatric population. This review aims to discuss a summary for clinicians to understand the diagnosis and treatment of CDI based on the most recent data available. |
|
