A szakdolgozóhiány részleteiről és megoldásának lehetőségeiről beszéltek a Magyar Gyermekorvosok Társasága konferenciájának szekciójában, amelynek végén egy mérföldkőnek számító új ápolástani könyvsorozatot is bemutattak.
„Az ápolók, valamint a csecsemő- és gyermekápolók utánpótlása, pályán tartása érdekében többféle képzést, köztük felzárkóztatót is indítottunk, emellett tanulói ösztöndíjat vezettünk be egy uniós projekt keretében. Úgy láttuk, hogy minderre nyitottak voltak a dolgozók, szívesen éltek a felkínált lehetőségekkel” – hangsúlyozta Páva Hanna, az Állami Egészségügyi Ellátóközpont főigazgató-helyettese a nagyszabású konferencia előadójaként, majd elmondta, a szakképzési rendszer megújításával lesznek olyan szakmák, amelyeket kifejezetten az érettségi után lehet tanulni; ezek főleg az egészségügyben és a szociális területen jellemzőek. Példaként említette, hogy egy 5 éves képzés részeként az utolsó esztendőben egy technikumi szintű szakmai érettségi szerezhető. Beszélt arról: a változásokra szükség is van, ugyanis az alapnyilvántartásban szereplő 250 ezer szakdolgozóból csak 108 ezren vannak az ápolók és problémát jelent, hogy 2013-2019 között 9 ezerrel csökkent a tapasztalt, nagy munkabírású, 35 év feletti munkatársak száma. „Hiába léptek be a rendszerbe 4000-rel többen, ők nem pótolják a következő 10-15 évben kiesőket.” Arányait tekintve a csecsemő- és gyermekápolóknál, intenzív szakápolóknál még rosszabb az utánpótlás helyzete, a pályaelhagyás vagy fölmondások oka viszont ugyanaz, mint az ápolóknál: a leterheltség, a kiégés, az alacsony bérek – tette hozzá.
Mészáros Magdolna ápolási igazgató, az Egészségügyi Szakmai Kollégium Ápolás és szülésznő (szakdolgozói) Tagozat vezetője is az utánpótlás rendezését tartja a legfontosabbnak. A gyermekápolók helyzetéről a szekció résztvevőivel megosztotta: 1400 körül vannak a fiatalok és 4200-an azok, akik nyugdíj előtt állnak. „Sok helyütt kritikus a hiány, ezért egyre több munka hárul az aktív dolgozókra, akik emiatt fáradékonyak, elégedetlenek lesznek, miközben egyre többször stresszelnek, megbetegszenek, hibáznak, így a betegbiztonság kockázata is nő.” Felhívta a figyelmet arra, hogy egyes kórházaknak nincs szakoktatójuk, így a csecsemő- és gyermekápolók gyakorlati felkészítését nehezen, vagy egyáltalán nem tudják megoldani. Kiemelte: „bár az ágazatban számtalan pozitív intézkedés – pályázat, pályaválasztást segítő ösztöndíjprogram, mentorhálózat kiépítése, nővérszállók felújítása – történt, szükséges a paradigmaváltás a szülészeteken és a csecsemőgondozásban, ennek érdekében a tagozat dolgozik az életpályamodell-koncepció elfogadásán”.
A szekció végén egy hiánypótló ápolástankönyv-sorozat két új kötetét mutatták be. Velkey György, a Magyar Gyermekorvosok Társaságának volt elnöke szerint az Ujhelyi Enikő (szerző) szerkesztésében korábban megjelent A gyermekápolás elméleti és gyakorlati alapja, és a mostani A korszerű gyermekellátás és -ápolás kézikönyve 1-2. című kiadványok a magyar gyermekápolás alapművét jelentik. Farkasvölgyi Frigyesné ápolási lektor pedig egyenesen azt mondta: „világviszonylatban is jelentős alkotás született”. Hozzáfűzte: a könyvek célja, hogy széles ápolástani elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtsanak igényes fotók, stílusos illusztrációk és könnyen érthető, tartalmas szöveg segítségével, újszerű tervezéssel a továbbtanuláshoz, sok szakember együttes munkája révén. Szabó András orvos-lektor úgy fogalmazott: „nem volt kis feladat a könyvsorozat elkészítése, amelyben orvosok és ápolók közös teendői kerültek megfogalmazásra”. Ujhelyi Enikő megerősítette ezt: több mint 200 szerzővel – köztük fővárosi és vidéki orvosokkal, ápolókkal, és egyéb diplomás szakemberekkel – dolgozott együtt azért, hogy a legkorszerűbb tudásanyagot biztosíthassák. Tájékoztatása szerint a kiadványokban az egész szakmát átölelő területek és határterületeik is jelen vannak, amelyek nemcsak egyszerű tankönyvek, hanem azon már jóval túlmutatva a szakvizsgára való felkészülésre is alkalmasak, és az oktatáshoz egyaránt jól hasznosíthatók. Kijelentette: „ez a sorozat az orvosok és ápolók összefogásának forradalmi eredménye”.
A szekció előadója volt még Kereki Judit közgazdász-gyógypedagógus, a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. projekt szakmai vezetője.
– GI –
