A kisdedkor táplálkozási szempontból is átmeneti időszaka által felvetett számos gyakorlati kérdés egyike az ízek preferenciájának a kialakulása. Az összehasonlító élettan vizsgálatainak sora igazolta, hogy az alapízekre
adott válaszreakció veleszületett sajátosságunk. Az emberszabású majmok újszülöttjei éppúgy mosollyal és elfogadással reagálnak az édes ízre, miközben fintorgással és elutasítással válaszolnak a savanyú és keserű ízekre, mint az emberi újszülött. Ezek a veleszületett sajátosságok azonban már a magzati életben befolyásolhatóak. Ha a várandós anyák a terhesség harmadik harmadában néhány héten keresztül répával ízesített folyadékot fogyasztottak, hat hónapos csecsemőik szignifikánsan nagyobb mennyiségben ittak répalevet az azzal való első találkozáskor, mint a várandósság ideje alatt répalevet nem fogyasztó anyák csecsemői. A csecsemő étrendjében megnyilvánuló hatások is hosszú távra szólóan befolyásolhatják az ízek preferenciáját. A korábban fehérjéket hidrolizátum formájában tartalmazó anyatejpótló csecsemőtápszerrel táplált 6-11 hónapos csecsemők szignifikánsan kevesebbet fogyasztottak a kínált brokkoli/karfiolpüréből, mint a hagyományos fehérje-összetételű tápszerrel tápláltak. Adatok sora igazolja, hogy a hozzátáplálás időszakában az ismételt expozíció szignifikánsan növeli egy adott táplálék elfogadottságát. Az íz-preferencia kialakulásának kritikus időszaka 2 és 6 éves kor között van, amikor az újonnan megismert ízű ételek elutasítása élettani jelenség. Ez a „neofóbiát” nevezett természetes jelenség azonban mérsékelhető az adott
étel újabb és újabb kínálásával. Az ismételt kínálás azonban eredménytelen akkor, ha az új ételek elutasítása összetett viselkedési zavar részjelenségeként mutatkozik meg. Development of taste preference represents one of the most important practical aspects of nutrition in early childhood. Investigations of comparative physiology suggest that the reaction to basic tastes is at least partially genetically determined. Newborns of primates as well as human newborns
react with smiling to sweet tastes, but with aversive reaction to bitter tastes. However, the genetically determined reactions to tastes can be modified already in utero. If pregnant women received carrot-flavoured drinks for a period of few weeks during the third trimester of pregnancy, their seven month-old infants drank significantly more carrot-flavoured infant drink than those infants whose mother was not exposed to carrot-flavour during
pregnancy. Nutritional influences during the period of infant feeding may also have long-lasting effects on taste preference. Infants fed hydrolysate infant formula in early infancy consumed significantly lower amounts of broccoli/cauliflower-flavoured puree at the age of 6 to 11 months than infants fed conventional infant formula in early infancy. Data from several studies indicate that following the initiation of complementary feeding repeated exposure to foods significantly increases the chances of
acceptance. The most critical period of taste preference is between two and six years of age. This physiological phenomenon termed as ”food neophobia” can be ameliorated to some extent by repeated exposure to the same foods; however, repeated exposure is ineffective if rejection of novel tastes occurs as symptomof some complex behavioural disorder. |
A kisdedkori obesitas prevalenciája világszerte növekvő tendenciát mutat. A korai életkorban kialakuló elhízás esetén magasabb a rizikója a későbbi obesitasnak. A csecsemő- és kisdedkori kövérség 25%-ban megmarad felnőttkorban is. Az elhízást eredményező viselkedésformák (helytelen étkezési szokások, a fizikai aktivitás hiánya, rendszeres TV nézés) már fiatalkorban jelentkezhetnek, és végigkísérhetik az egyént egész élete során. Az elhízáshoz társuló betegségek, mint a dyslipidaemia, hypertonia,
inzulinrezisztencia, csökkent glükóztolerancia és 2-es típusú cukorbetegség egyre nagyobb kihívás elé állítják a gyermekgyógyászokat. Az obesitas megelőzésére irányuló táplálkozási intervenciók multidiszciplináris megközelítést kívánnak. The prevalence of obesity in toddlers is increasing worldwide. Obese
children are more likely to become obese adults. Twenty-five percent of obese infants and toodlers remain obese in their adulthood. Obe - sity-promoting behaviours (bad eating habits, lack of physical activity,
sedentary behaviour) are established early in life and may track throughout the lifespan. Obesity-related diseases (dyslipidemia, hypertension, insulin resistance, impaired glucose tolerance and type 2 diabetes) can occur in childhood and may prove a growing challenge for pediatricians. Dietary interventions should be incor po ra ted into a multidisciplinary strategy for obesity prevention. |
