Mély szomorúsággal állunk itt Pintér Sándor Professzor Úr, a Gyermekklinika korábbi intézetvezetőjének ravatalánál.
Professzor Úr 1934-ben Debrecenben született, egyetemi tanulmányait is ott végezte, ahol 1958-ban avatták orvosdoktorrá. Ezt követően a karcagi kórház gyermekosztályán, majd a szolnoki kórház gyermekosztályán dolgozott. 1967-ben kezdte tudományos munkáját a SZOTE Gyermekklinikáján, ahol későbbiekben kandidátusi fokozatot is szerzett. 1975-ben visszatért a szolnoki megyei kórházba, ahol a gyermekosztályt vezette és az osztály teljes megújítása a nevéhez fűződött. Szolnokon a Gyermekosztály fénykorát élte Professzor Úr vezetése alatt. Boda Professzor Úr nyugdíjba vonulása után, 1991-ben vette át a Gyermekklinika intézetvezetését. A meglevő magas szakmai értékek megtartása mellett a klinikán folyó munka feltételeinek további javítását és szakmai színvonalának emelését tűzte ki célul. Boda Professzor Úrral való kapcsolata egészen az Ő haláláig töretlen volt.
Pintér Professzor Úr nagy feladatot vállalt, amikor a rendszerváltás idején a szolnoki osztályvezetői állását az egyetemi katedrára cserélte fel. 1991-ben a Gyermekklinika szakmailag, etikailag igen magas szinten állt, de az épületét tekintve igen leromlott állapotban volt. Pintér Professzor Úr akkor arra vállalkozott, hogy az ellátás szerkezetét akkor átalakítva és a gyógyítás feltételeit lényegesen javítva a klinika megfeleljen a kor követelményeinek. A klinika épülete kívül-belül megújult. Néhány évvel később sok harc és küzdelem után az ellátás egy már megújult épületben folytatódhatott tovább itt Szegeden. Az elmúlt évszázad utolsó évtizedében kiváló gyermekgyógyász csapat volt a Gyermekklinikán. 1998-ban vezetésével szakmai szenzáció részesei lehettünk, amikor a kisperegi sziámi ikrek a klinikán szétválasztásra kerültek.
Mindezek mellett Pintér Professzor Úr számára talán a legfontosabb szakmai feladat a koraszülött ellátás javítása és ezen babák szállítása volt. 1994-ben Kószó Péterrel és Bálint Péterrel együtt létrehozták az országban elsők között a Szegedi Újszülött Életmentő Alapítványt, amelynek egészen a haláláig elnöke volt. Munkabírása töretlen volt, kiváló szervezőképességgel. Mindig mindenkihez volt egy kedves szava, kedvessége jelen volt a klinikán. Nem csak helyben, de országosan is kiállt és harcolt a koraszülöttek szállításának ügyéért. Azt sem felejtjük el soha, hogy nyugdíjba vonulása után még maga is szállított, amikor azonban ezt már nem tudta megtenni, törékeny alakja városszerte feltűnt és népszerűsítette a koraszülött mentést és az alapítványt.
Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy nem volt olyan szegedi rendezvény, ahol ne gyűjtött volna adományt és ne népszerűsítette volna a koraszülött szállítást és ellátást. 2013-tól egészen betegségéig havi rendszerességgel beszélgettünk a klinikáról, a betegellátásról, de az élet nagy kérdéseiről is. Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták, melyek közül Szeged díszpolgári címére volt talán a legbüszkébb. Hitvallása a következő volt: „Mit szeretnék kívánni az intézetnek és magamnak a későbbiekben? Amennyiben Isten ad még néhány kegyelmi évet, szeretnék tovább örülni mások sikereinek, örülni annak, hogy a klinika belső és külső értékekben tovább növekszik, szeretnék többet együtt lenni a családommal, unokáimmal és szeretnék a kertben kedvenc fáim alatt a korábbinál több időt eltölteni.” 2006-ban így összegezte az életről való hitvallását.
Pintér Professzor Úr halálával a magyar gyermekgyógyászat és neonatológia kiemelkedő alakja távozott közülünk, 89 évesen. Emlékét mindörökre megőrizzük. Nyugodj békében, Professzor Úr!
Dr. Bereczki Csaba
