„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múlt;
Hanem lezárván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,
Mely fenn marad s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
(Arany János: Széchenyi emlékezete 1860)
A Borsod Abaúj Zemplén Megyei és Egyetemi Oktató Kórház és a Gyermekegészségügyi Központ mély megrendüléssel búcsúzik a GYEK megálmodójától, megalapítójától és első igazgatójától a minden volt és jelenlegi munkatársa által nagyrabecsült, tisztelt és szeretett Velkey László professzor úrtól.
A ceglédi születésű Velkey László 1952-ben a budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomáját követően Miskolcra jött. Élete végéig városunkban élt. 1992-ig gyermekgyógyászként dolgozott. 1964-tól a Megyei Gyermekosztály majd 1976-tól a Gyermekegészségügyi Központ vezetője, megyei gyermekgyógyász szakfőorvos és egyben a Csecsemő és Gyermekegészségügyi Országos Intézet és a Gyermekorvosi Szakmai Kollégium tagja. 1981-től - miskolci székhellyel – az Orvostovábbképző Egyetem, később Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem II. Gyermekgyógyászati tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára (1981-1996).
1982-tól a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő II. Klinikai Bizottságának tagja. 1992-2002-ig a Miskolci Akadémiai Bizottság Orvos-Biológiai Szakbizottság elnöke.
Nemzetközi kapcsolatait személyes elkötelezettsége miatt az Európai Szociálpediatriai Társasággal fűzte szorosra.
Széleskörű érdeklődése és elkötelezettsége jeléül a „Reform Országgyűlés” képviselőjeként elévülhetetlen érdemeket szerzett az avasi Jezsuita Gimnázium és Ökumenikus templom létrehozásában játszott szerepével. Képviselőként is a társadalom minden rétegét, a tágabb és szűkebb pátria egészét tartotta szem előtt, és mindezek fejlődését őszinte hazafiként elősegítette.
Gazdag, teljes emberi és szakmai pályájához családi indíttatása adott alapot. Magáról vallotta: „ édesapám megtanította velünk azt, hogy az erkölcsös, értelmes élet alappillérei a lelkiismeretesség, a törekvés (de soha nem törtetés), a kitartás, a figyelem, az alaposság, a rend, a lendület és végül, de nem utolsó sorban a szeretet.”
Prof. dr. Velkey László emberi qualitásai, intellektusa, szakmai felkészültsége alapján globális megoldásokat keresett a gyermekegészségügy aktuális kérdéseire. Alkata és európai műveltsége tette alkalmassá arra, hogy a mai napig példaként említhető Gyermekegészségügyi Intézményt és ellátást hozott létre. E munkájában ha kell mérnök, ha kell segédmunkás, ha kell orvos, és mindezekkel együtt nagytekintélyű orvosprofesszor volt. Életművében ötvöződött az orvos-, nővér-, védőnő- generációk formálásában a gyerekek gyógyításában a személyes példamutatás és a tudatos tanítás.
Szikár megjelenése olykor szigorú, de mindig igazságos és jóságos tekintete a munkatársai felé emelte őt. Úgy élt közöttünk, hogy fölöttünk is élt. Úgy volt tanító, hogy barát is volt, úgy volt ember, hogy emberfelettit is tudott alkotni. A gyermekekben nemcsak a beteget látta, hanem a jövő nemzedékét, akiket nemcsak meggyógyítani kell, hanem jellemüket formálni, életmintát mutatni, életutat kijelölni. A szakmában épp úgy, mint az élet minden területén nem ismert megalkuvást. Hihetetlen munkabírás, reális álmodás, megvalósítható tervek formálása töltötte ki napjait.
Velkey László nem csupán a mai napig korszerű szakmai működési elvű és rendszerű 400 ágyas Gyermekegészségügyi Központ megalkotásával vált meghatározó egyéniséggé a hazai gyermekellátásban. A jelenlegi korszerű alap- fekvő- és járóbetegellátás megteremtésében is jelentős szerepe volt. Ezzel is megkönnyítve tanítványai és utóda helyzetét. Folyamatos önképzéssel olyan igényt formált meg önmagában és környezetében ami már-már futurisztikus volt, de mégis reális, hiszen meg tudott teremteni városunkban és megyénkben elsőként, számos, azóta országosan is elterjedt eljárást. Alapító tagja volt 1972-ben a Gyermekleukémia és Onkológiai munkacsoportnak, melynek köszönhető az egységes elvekre alapozott ellátás Magyarországon. Létrehozta a krónikus beteggondozást, a „konzultációs rendeléseket”, - kezdetben az onkohaematológiai, kardiológiai, pulmonológiai, és nephrologiai betegek számára. Terjesztette a szociálpediatriai szemléletet - a gyermeket szocio-kulturális és gazdasági környezetének ismeretében, és arra tekintettel lehet és kell segíteni az egészséges, értékes felnőttkor eléréséhez.
Több mint 50 éve felismerte azt, hogy a gyermekek későbbi képességeinek, betegségeinek meghatározásában jelentős szerepe van a magzati életnek, valamint az élet első hónapjainak. Korát megelőzve1967-ben közölte megfigyeléseit, melyeket napjainkban a világ minden táján igzolnak.
Hazánkban az elsők közé tartozott akik felismerték a neurohabilitáció/rehabilitáció jelentőségét. Felismerését tett követte, létrehozta Gyermekrehabilitációs osztályt, mely osztályba – szintén úttörőként – integrálta a gyermekrehabilitáció minden részét.
Napi gyógyító és oktató munkáján túl mindig volt ideje az önművelődésre és tudományos közlemények megírására. Aktivitását jellemzi, hogy nyugdíjba vonulása után is jelentek meg közleményei („bántalmazott és bántalmazó” gyermekekről), előadásokat tartott, a tudományos életben aktív szerepet játszott. Részvétele a tudományos űléseken azoknak rangot adott, zsinórmértéket jelentett a színvonal megtartásához.
2 könyve a ”Gyermekeink gondozása nevelése”, és a Gyermekgyógyászati praktikum” mai napig keresettek, előbbi az édesanyák, utóbbi a védőnők és orvosok körében.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház örökösen formálódó orvos vezetői karát az egyetemi kórház színvonalára ösztönözte. A kórház minden osztálya számára követendő, - még ha látszólag alig követhető – igényességet jelentett. Lényeges szerepe volt abban, hogy a Megyei Kórház Egyetemi Oktató Kórházzá válhatott. Nemcsak az általa alapított Gyermekegészségügyi Központban de a kórház más osztályain is kialakulhatott olyan orvosgárda, akik között többen tudományos fokozatot szereztek és hazánk számos kórházában – tőlünk elkerülve – vitték a kórházunk jó hírét.
Kiemelkedő szakmai és emberi mivoltát az alábbi elismerések jelzik: Bókay János emlékérem (1976), Miskolc Város Díszpolgára (1977), Gyermekekért Nívódíj (1978), Ifjúsági Nívódíj( 1987), Schöpf-Merei emlékérem (1991), Batthyány-Strattman díj, Kulin emlékérem (1992), Borsod Megye Pro Comitatu kitüntetése (2000), Miskolci Gyémántok (2002), a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje (2004).
Élete utolsó napjaiban is példát mutatott, utódainak erőt adott, és az általa édesapjától elsajátított értékek gyakorlására bíztatott nagy tanítóként, és humánus, igaz emberként.
Miskolc. 2010. április 23.
dr. Sólyom Enikő
GYEK vezető főorvos
dr. Csiba Gábor
főigazgató főorvos
Velkey László professzor úr temetése a miskolci Avas-déli lakótelepen lévő Jezsuita templomban lesz 2010. május 10-én, délután 15 órakor.
