Kedves Rubecz István Főorvos Úr!
Tanítványaid, kollégáid, munkatársaid, a neonatológusok és gyermekorvosok közössége nevében búcsúzunk tőled.
A pécsi Mestyán professzor nevével fémjelzett iskola utolsó nagy generációjának a tagjaként ,miután a pécsi klinikán létrehoztad a perinatális intenzív centrumot, majd a gyermekintenzív osztályt, Zalaegerszegre jöttél, hogy itt is megteremtsed a súlyos állapotú gyermekek intenzív ellátását. Az ország egyik legrosszabb csecsemőhalálozási mutatójával rendelkező megyéjében megszerveztél egy osztályt és kineveltél egy olyan szakember gárdát, akik az elmúlt években az egyik legjobb eredményekkel rendelkező centrumává fejlesztették a zalaegerszegi Perinatális Intenzív Centrumot. Te voltál az is, aki a nyolcvanas évek első felében egy Niza mentőautóval és kezdetleges szállítóinkubátorokkal a koraszülöttmentést elindítottad Zalában, a kilencvenes években pedig leraktad a gyermekintenzív ellátás alapjait. Sorolhatnám még a szakmai, tudományos és egészségszervezési eredményeid, melyeket az állam Batthyány-Strattmann-díjjal, Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, a gyermekgyógyász szakma pedig Shoepf-Merei, a gyermekintenzív Tekulics, a neonatológia pedig Kiszel-Büki emlékérmekkel is elismert.
Mi az, amit a díjak és kitüntetések jelezhetnek ugyan, de nem mutatnak meg igazából? Mi megtanulhattuk tőled, hogy nem elég csak átlagosan tudni az orvoslást, hanem mindig a maximálisra kell törekedni.
Jó volt egy olyan csapatnak a tagjának lenni, ahol a legszegényebb gyermek is olyan ellátást kapott, mint a gazdag, vagy a protekciós, de lehet, hogy sokszor még jobbat. A te osztályodon nem álltak sorba a szülők az osztályvezető szobája előtt, és nem befolyásolták a gyógyítást egyéni, vagy anyagi érdekek. Emellett megtettél mindent azért, hogy megszerezd az anyagi támogatást egy-egy új műszer, készülék beszerzéséhez. Támogattad tanítványaidat, hogy a gyermekgyógyászat még ismeretlen területeire léphessenek és mások előtt, elsőként szerezzék meg a tudást és a gyakorlatot. Ezek tették lehetővé többek között azt, hogy az országban elsőként indítottuk el a koraszülöttek nagyfrekvenciás lélegeztetését és klinikai centrumokat megelőzve vezettünk be több új lélegeztetési módot is Zalaegerszegen.
A legfőbb tanításod a példa volt, a hiteles tanító, orvos példája.
Ha baj volt, nem azt kiáltottad, hogy előre, hanem hogy utánam.
Megtanítottad azt, hogy minden döntést fel kell vállalni, egy vezetőnek az esetleges rossz döntés kockázatát is. Nálad nem veszítettünk el senkit azért, mert a Főnök félt meghozni a kockázatos lépést a beteg gyermek érdekében. Ugyanakkor megtanulhattunk tőled, hogy a legnagyobb veszély az orvosi pályán, ha elbizakodottak leszünk és elfelejtjük azt, hogy alázat, szakmai alázat nélkül nagyot bukhatunk e szép, de csapdákkal teli pályán.
A mai haszon- és érdekelvű világban nehéz lenne már elmagyarázni, hogy miért maradtak fiatal és idősebb orvosok egykoron a munkaidő után sokszor este nyolcig is oly sokan az osztályon. egy-egy súlyos vagy érdekes beteg érkezését követően. Több tanítványodat hívták klinikákra, neves helyekre, de mindenki maradt, mert tudta, hogy van, amit itt lehetett megtanulni, van amit csak itt lehetett megtanulni.
Sajnos a súlyos betegség megakadályozott abban, hogy az általad megálmodott új gyermekosztályon elindíthasd a gyógyító munkát.
Nyugállományba vonulásod után kínosan ügyeltél arra, jelenléteddel nehogy feszélyezd utódaid munkálkodását , de nem szakadtál el, sőt több szállal kötődtél az osztályhoz. Ha tanácsra volt szükségünk, mindig elmondtad őszinte véleményedet, s oktató munkádnak számos szakorvos köszönheti az elmúlt egy-két évben is, hogy a szakvizsgán ismét büszkeség volt a Zala Megyei Kórház gyermekorvosának lenni.
Már súlyos betegen, sokszor az utolsó pillanatokig kivárva egyeztettünk, hogy a közösen létrehozott Zalai Tudományos Estéken, a legutolsó időkben - ha már csak az első előadás felkonferálásáig is - Te adjad meg ennek a rendezvénynek a rangját.
Ma, amikor az anyagi haszonszerzés és a képmutatás mérgezi már a gyermekgyógyászatot is, egyre kevesebb a példakép, sőt szinte már alig találni olyan karizmatikus tanítót, akitől nemcsak a szakmát lehet megtanulni, hanem az egyenességet, bátorságot és azt a hivatásnak mondott pluszt, mely könyvben nincs leírva, amit csak a Mestertől lehet ellesni, megtanulni.
Egy régi mondás szerint nem az minősít valakit, hogy mit tett életében, hanem, hogy mi marad utána, hiszen sok nagynak gondolt vezető halála után összeomlik a vár, füstölög az osztály, szétszéled a csapat, elillan a dicsőség. Mi büszkék vagyunk arra, hogy a Rubecz-iskola tanítványaiként megtartottuk a várat, az osztályt, s az országban tudják, hogy Zalaegerszeg egy erős, most még nagyon erős végvár.
Ígérjük Neked, hogy még sok éven keresztül őrizzük emlékedet azzal, hogy megpróbáljuk azokat a szakmai és emberi értékeket megtartani, melyeket Te és tanítványaid képviseltetek.
Az örök világosság fényeskedjék Neked, nyugodj békében!
A Zala Megyei Kórház Csecsemő és Gyermekosztály orvosai és nővérei
