Dr. Jermendy Ágnes csecsemő- és gyermekgyógyász rezidens a közelmúltban vehette át a L’Oreal-UNESCO a Nőkért és a Tudományért díjat. A kizárólag nőknek kiírt pályázat 30 év alatti kategóriájának idei győztese a kutatási munkája mellett arról is őszintén beszélt, miért választotta a gyógyítást hivatásául, mi tartja Magyarországon, és miért szereti igazán a viziteket a gyermekklinikán.
Miért éppen az orvosi hivatást választotta? Gimnáziumi tanulmányaim vége felé döntöttem az orvosi pálya mellett, mert nagyon érdekelt a biológia és a kémia. A szüleim mindketten orvosok, ebben nőttem fel, ezt láttam magam körül, szóval az otthoni közeg erősen meghatározó volt. Édesapám dr. Jermendy György belgyógyász és diabetológus professzor; a tudomány iránti elkötelezettsége, hatalmas munkabírása és szakmaszeretete példa számomra. Emlékszem, gyerekkoromban éjszakákon keresztül gépelt, a konyhában görnyedve, mert kicsi volt a lakásunk. Mi már nyugovóra tértünk, de még sokáig hallottam az írógépe kopogását. Nyaranta, amikor a Balatonon pihentünk, mi az öcsémmel önfeledten pancsoltunk, ő pedig egy kis széken ülve az EKG-kon nézegette a cukorbetegséghez társuló autonóm neuropátia jeleit. Háziorvos édesanyám pedig a szív a családban, de azt tapasztalom, a betegei is erősen kötődnek hozzá. Tőle a lelkiismeretességet tanultam, illetve azt is megmutatta, hogyan lehet összeegyeztetni a családot és a hivatást. A példamutatás olyan jól sikerült mindkettőjüknek, hogy az öcsémet is „megfertőzték”, ő jelenleg az orvosi egyetemen tanul.
A diploma megszerzése után merre vezetett az útja?
2007-től 2010-ig a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájának PhD hallgatója voltam. Ezzel párhuzamosan 2008-tól két éven át Bostonban, a Harvard Egyetem Joslin Diabetes Centrumában dolgoztam vendégkutatóként. Ott kezdtem el foglalkozni az inzulintermelő béta-sejtek élettanával és kórélettanával. Kutatási eredményeinket rangos nemzetközi szaklapokban sikerült publikálnunk. 2010 novembere óta pedig a Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikáján dolgozom.
Milyen témával nevezett a már említett, nőknek kiírt pályázatra?
Főként a Bostonban végzett, illetve a gyermekklinikán folytatott munkámmal pályáztam. Az 1-es típusú cukorbetegség a második leggyakoribb krónikus gyermekkori megbetegedés, incidenciája növekedik, amelyben elsősorban környezeti tényezők játszanak szerepet. Itthon, a gyermekklinikán a vírusinfekciókra való genetikai hajlamosító tényezőket vizsgáltam, amelyek szerepet játszhatnak az 1-es típusú diabetes kialakulásában. A Joslinban eltöltött évek során a 2-es típusú diabetes esetében pedig azt vizsgáltam, hogyan lehetne javítani az elégtelen inzulintermelést. Egy Maf A nevű transzkripciós faktor szerepét elemeztem, amely a későbbiekben gyógyszerfejlesztések célpontjául szolgálhat.Az orvoslás talán az egyik leghierarchikusabb szakma, nőként nem könnyű érvényesülni a pályán, a tudományos életben pedig különösen nehéz.
Valóban, a nők helyzete soha nem volt könnyű a tudományban, ma sem az. A családalapítás, a gyermekvállalás mellett jelentős, embert próbáló feladat, nagy szervezettséget igényel. Szerencsés vagyok, hogy a szintén szakmabeli férjem – dr. Maurovich Horvat Pál kardiológus szakorvosjelölt – támogat a munkámban, és hogy a hivatásunk egyben a passziónk is.
Említette, hogy két évig Bostonban éltek a férjével, így van tapasztalatuk arról, milyen más országban boldogulni. Gondoltak-e arra – oly sok más, pályakezdő orvoshoz hasonlóan –, hogy Amerikában dolgozzanak?
Igen, gondoltunk rá, beszélgettünk róla. Ugyanakkor itthon is meg szerettük volna próbálni, esélyt adni az egészségügyben végbemenő változásoknak. Amikor kiutaztunk, sokaknak megfogadtuk, hogy hazahozzuk az Amerikában megszerzett tudást. És bevallom, nagyon hiányzott a családunk, az otthonunk, ahová ezer szállal kötődünk. A munkánk a hobbink is, teljes odaadással vetettük bele magunkat itthon, de persze nem tudhatjuk, később mit hoz a jövő.
A nemrégiben megnyert díjjal pénzjutalom is járt. Tudja már, mire költi az összeget?
Az ösztöndíjat a tavaly nyáron megkezdett amerikai tanulmányaim finanszírozására szeretném fordítani. Mesterképzésben veszek részt, amelynek során biostatisztikát és epidemiológiát tanulok a Harvard School of Public Health-en.
A laikus újságíró számára is rendkívül szerteágazó a szakmai érdeklődése. Egy belgyógyász családból indulva – és erős indíttatást kapva – miért a gyermekgyógyászatra esett a választása?
Talán éppen azért, mert belgyógyász családból érkeztem; önállóan is szerettem volna bizonyítani. A legjobb döntés volt ezt választani: gyerekeket gyógyítani a legcsodálatosabb dolog a világon. Ők nagyon őszinték, rengeteg pozitív visszajelzést és szeretetet kapunk tőlük. Egy kórházi gyermekosztálynak különleges hangulata van. Zenélő játékok között, hintőpor- és babaillatban vizitelni rendkívül vidám dolog.
