A SUMMUM BONUM Díjat, Dr. Gubcsi Lajos író, költő 2005-ben alapította magyar orvosok kitüntetésére, melyet a Magyar Orvosi Kamara ítél oda.
A Summum Bonum, a legfőbb jó! Mit is jelent ez? Sokan próbálták megfogalmazni. Szenci Molnár Albert szerint a XVII. században „…igaz, teljes és állandó öröm, az nyugodalmas boldog élettel együtt abban találtassék.” Mahatma Gandhi szerint az maga az igazság keresése a summum bonum életünkben. Határ Győző az Élet és Irodalomban „..a tapasztalatból ismert valóság egyszersmind (etikai értelemben) a legfőbb jó (summum bonum). Mások az egészséget tartják a legfőbb jónak. Minden ember célja a tökéletes boldogság, és mindenkinek a legfelsőbb jót (summum bonum) kell keresnie engedelmeskedve az erkölcsi törvényeknek.
A hindu vallások és iskolák szinte mindegyike a lelki igazság summum bonum-jának tekinti a Bhagavad-Gítát, ami 700 szanszkrit versből álló filozofikus költemény, az emberek által ismert legfontosabb irodalmi és filozófiai művek egyike.
Ugyanakkor Thomas Hobbes szerint "Mert olyan végső cél (finis ultimus) vagy legfőbb jó (summum bonum), amit a régi erkölcsfilozófusok a könyveikben emlegetnek, nem létezik" - hangzik a Leviatán egyik legfontosabb mondata.
Gubcsi Lajos viszont úgy gondolta, hogy van legfőbb jó a világban, s ezt az orvosok között kell keresni. Az alapító okirat szerint a díjra olyan orvos jelölhető, aki különösen szívhez szóló, önzetlen orvosi tettéről, gyógyításáról vált híressé környezetében, vagy az országban. A szakmai kiemelkedés mellett szempont az érzékeny humanizmus, a szolidáris odaadás, az a meleg emberi fény, ami az orvosi tudás mellett szívet-lelket is gyógyít. Azt a többletet jutalmazza és emeli ki, amellyel váratlan helyzetekben, emberileg érzékeny, esetleg drámai helyzetekben nyújt az orvos betegének. Amelyben tudja és kifejezi, hogy a kezében a sorsunk, és az szent a számára. A Summum Bonum díj művészi alkotások együttese, annak kifejezésére, hogy magyar művészek milyen nagyra tartják az életet védő művésztársaik, az orvosok hivatását.
A Magyar Gyermekorvosok Társasága nagy örömére szolgál, hogy ezen kritériumoknak először egy gyermekgyógyász felelt meg. Az első alkalommal átadott Summum Bonum díjazottja Nemes János gyermekkardiológus lett. A Díj átadására 2005. december 3-án a MOK országos küldöttközgyűlésén került sor.
Miért Nemes János kapta ezt a kitüntetést? Sokan ismerik, de szeretnénk, ha még többen megismernék. Először néhány „száraz” adat róla. 1977-ben kapott általános orvosi diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, Budapesten. 1983-ban Csecsemő- és gyermekgyógyászatból, 1989-ben Gyermekkardiológiából szakvizsgázott. Mozgalmas „rohanó” orvosi életét 1977-ben a Budai mentőállomáson rohamkocsizóként kezdte. Majd gyermekosztályokon dolgozott, a Szabadsághegyi Gyermekgyógyintézet IV. Pulmonológiai osztályán, a Péterfy Sándor utcai Kórház Gyermekosztályán, az Országos Kardiológiai Intézetben, majd ismét a Péterfy Sándor utcai kórházban. 1992-től a Madarász Utcai Gyermekkórház Gyermekkardiológus főorvosa. Mindig nyugtalan, tenni akaró, mozgó ember, s 1989-től a MALÉV startorvosa.
És most jöjjenek a nem száraz adatok. Az események, a gondolatok, a vélemények írásba rögzítése fontos számára. Tele írja a Népszabadságot, szerkeszti a Praxist, szerző a Medical Tribune-ben, más nem orvosi lapokban is ír. Gyorsan dolgozik, nagy rutinnal, jó tollal, élvezetes stílusban. Több lap alapításában is részt vett, ahol főszerkesztő helyettes volt vagy jelenleg is az. Ilyen a PRAXIS, a Therapia Antimicrobialis, a Kórház. Több könyvet is írt. Tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. Ugyanakkor persze orvos is, és élvezi azt is, szereti mondogatni, milyen szörnyű lenne, ha csak újságírás lenne neki, ez így együtt az igazi. És mindez az aktivitás sem elég neki. A Menedék-Migránsokat Segítő Társaság elnöke egy éve. Teljesen ingyen nyüzsög, intéz nekik dolgokat, és ezt is élvezi. Ukrajnában kardiológiai asszisztensek képzésében vett részt, svájci-ukrán program keretén belül. Az „Orvosok a Harmadik Világért” nevű német orvosi karitatív szervezet keretén belül rendszeres, ingyenes gyógyítást végez. Dolgozott Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerika nagyvárosi nyomortanyáin. Legutóbb hat hetet gyógyított Kenyában. Különben 12 évet dolgozott már életéből a trópusokon. Fél ugyan a repüléstől, de elvonási tünetei vannak, ha nem utazhat(na) évente ötször-hatszor valamilyen ürüggyel külföldre.
Nemes János segíteni szeretne, nem kérte rá senki, nem kötelező, csupán a legelemibb és legszebb emberi gesztust gyakorolja.
Aki közelebbről ismeri, tudja, hogy rendkívül nyüzsgő alak, állandóan úton van, rohan, egy nap száz dolgot intéz, folyton telefonál. Barátai - nem kevés van neki - központi szerepet játszanak az életében, na meg a családja. Afféle intéző típus, a napja jelentős részében a rokonok, barátok ügyét-baját rendezi. Apjához különleges kapcsolat fűzi, minden nap beszélnek, hetente többször találkoznak, nagyon büszke az apjára, aki tényleg egy hihetetlen alak, tele energiával, s egyben mérhetetlen jósággal. Volt kitől örökölnie. A fia, Janó is több irányú tevékenységet folytat, zenész-bölcsész. Leánya révén, János pár éve, fiatalon lett nagypapa, Julcsa most közel négy, Bálint másfél éves. Hihetetlen természetességgel nőtt bele ebbe a szerepbe, most már hozzájuk is rohangál. Saját bevallása szerint teljesen lenyugszik, és kikapcsol, ha velük van. Naná, hogy a most beszélni tanuló Bálint egyik első szava, hogy "appapa". Egy humanista gyermekgyógyász számára érthetően ez a csúcs.
Ezen rövid „benyomások” alapján talán most már érthető, hogy miért éppen Nemes János a Summum Bonum kitüntetettje.
Köszönjük János, a betegek, az elhagyottak, az emberek, az orvosok, a gyermekorvosok, a barátok és családod nevében. Persze a családodnak is köszönet.
Dr. Szabó László
a MGYT főtitkára
